Szerző: SÁNDOR ZSUZSA
2020.04.12.
A húsvéti szabadságolások kellős közepén jelent meg a hír, hogy a kormány elvenné a kulturális dolgozók közalkalmazotti státuszát. Amennyiben a törvénymódosítás tervezetét a parlament kétharmaddal elfogadja, már idén november 1-től hatályba lép. Ezzel azonban az ágazatban dolgozó, többségében diplomás értelmiségiek jelenét és jövőjét teszik teljesen bizonytalanná. Az EMMI Nagypéntek előtti este értesítette levélben a törvénymódosításról néhány szakszervezetet, azt is előírva, hogy a szakma észrevételeit április 14-én reggel fél 9-ig kell visszaküldeni. Az egyik legszebb keresztény ünnepet így most több ezer muzeológus, könyvtáros, levéltáros, közművelődési szakember töltheti aggódással és félelemmel. A kulturális területet is képviselő szövetségnek, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának elnöke, Csóti Csaba válaszolt a 168 Óra kérdéseire.
A közalkalmazotti státusz eltörlése a kormány húsvéti ajándéka a kulturális szakmának? Váratlanul érte önöket a hír?
Igen is, meg nem is. Körülbelül fél éve lehet sejteni, hogy a kormány erre készül. Előzménye is volt már ennek, ugyanis a szakképzésben dolgozó szakoktatók közalkalmazotti státuszának elvesztését már tavaly novemberben megszavazta kétharmaddal a parlament. Második lépésként kerültek most sorra a könyvtárak, levéltárak, múzeumok, közművelődési intézmények munkatársai és az előadóművészek. Valószínűleg egyes országos intézmények vezetőivel külön is egyeztetett Orbán Viktor vagy Fekete Péter, kultúráért felelős államtitkár. De a szakszervezetekkel, szakmai szervezetekkel, semmilyen tárgyalás nem folyt. Arra pedig egyáltalán nem számítottunk, hogy éppen húsvétkor értesítenek minket erről.
Vélhetően a minisztérium úgy kalkulált, hogy ilyenkor senki nem fog erre figyelni, és az ünnepek miatt a szakma sem tud majd felkészülten reagálni.
Az biztos, hogy a törvénymódosítás előkészítése hónapig tarthatott, tehát nem függ össze a koronavírus miatti sürgős gazdasági intézkedésekkel sem. Vagyis a rendelkezést akár az ünnepek előtt és után is közzé tehették volna, és most a kulturális szakmának nem kellene kapkodni. Csakhogy az EMMI Nagypéntek előtti este értesítette levélben a közgyűjteményi szakszervezetet, míg a művészeti szakszervezeteket még erre sem méltatta. Tájékoztattak ugyanakkor egy e területen nem jelenlenlévő szakszervezetet, akik közzé tették a tervezetet. A kapkodás eredménye: az ünnep úgy telik a kulturális területen, hogy senki sem tudja mire megy be dolgozni kedden.
Voltaképp egy egész szakmát megaláztak a húsvéti időzítéssel.
Inkább úgy mondanám: nagyon nem méltó ez az eljárás a szakmai egyeztetéshez. Ugyanakkor nem lep meg túlságosan.
A közalkalmazotti státusz eltörlése a kormány húsvéti ajándéka a kulturális szakmának? Váratlanul érte önöket a hír?
Igen is, meg nem is. Körülbelül fél éve lehet sejteni, hogy a kormány erre készül. Előzménye is volt már ennek, ugyanis a szakképzésben dolgozó szakoktatók közalkalmazotti státuszának elvesztését már tavaly novemberben megszavazta kétharmaddal a parlament. Második lépésként kerültek most sorra a könyvtárak, levéltárak, múzeumok, közművelődési intézmények munkatársai és az előadóművészek. Valószínűleg egyes országos intézmények vezetőivel külön is egyeztetett Orbán Viktor vagy Fekete Péter, kultúráért felelős államtitkár. De a szakszervezetekkel, szakmai szervezetekkel, semmilyen tárgyalás nem folyt. Arra pedig egyáltalán nem számítottunk, hogy éppen húsvétkor értesítenek minket erről.
Vélhetően a minisztérium úgy kalkulált, hogy ilyenkor senki nem fog erre figyelni, és az ünnepek miatt a szakma sem tud majd felkészülten reagálni.
Az biztos, hogy a törvénymódosítás előkészítése hónapig tarthatott, tehát nem függ össze a koronavírus miatti sürgős gazdasági intézkedésekkel sem. Vagyis a rendelkezést akár az ünnepek előtt és után is közzé tehették volna, és most a kulturális szakmának nem kellene kapkodni. Csakhogy az EMMI Nagypéntek előtti este értesítette levélben a közgyűjteményi szakszervezetet, míg a művészeti szakszervezeteket még erre sem méltatta. Tájékoztattak ugyanakkor egy e területen nem jelenlenlévő szakszervezetet, akik közzé tették a tervezetet. A kapkodás eredménye: az ünnep úgy telik a kulturális területen, hogy senki sem tudja mire megy be dolgozni kedden.
Voltaképp egy egész szakmát megaláztak a húsvéti időzítéssel.
Inkább úgy mondanám: nagyon nem méltó ez az eljárás a szakmai egyeztetéshez. Ugyanakkor nem lep meg túlságosan.
Tavaly októberig vezettem Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetét, és rendszeres megtörtént, hogy egyik este megkaptuk egy törvénymódosítás szövegét, azzal, hogy másnap reggelig véleményezzük.
Mi szüksége van a kormánynak arra, hogy a kulturális szférában megszüntesse a közalkalmazotti státuszt?
Emögött szerintem elősorban egy régi, ostoba szemlélet húzódik meg, amely szerint a közalkalmazotti lét elkényelmesíti a dolgozókat, akik aztán nem csinálnak semmit.
Van benne igazság?
Nincs, mivel a szakmai elhivatottság nem a státusztól függ. A közszféra ágazataiban nem a profitszerzés a cél. A kulturális szférában például fontos közművelődési célokat szolgálnak, és ehhez meg kell teremteni a feltételeket: az intézményeknek hosszú távon kell biztosítaniuk a munkatársaik szakmai fejlődését. Ehhez állandóság, tervezhető pályamodell kell. Épp ezért alkották meg 1992-ben a közalkalmazotti törvényt, amely a rendszerváltás egyik komoly munkajogi vívmánya volt. Ezzel ugyanis jóval nagyobb jogi biztonságot kaptak a közalaklamazotti jogállású munkavállalók és ezért „cserében” kitatratanak a közfeladatok ellátása mellett. Ez egyébként így is történ eddig. Ám az alkalmazottak biztonságát garantáló törvény most a szemétbe lesz dobva.
Mivel járhat a jogbiztonságuk csökkenése?
Diplomás muzeológusok, leváltárosok, könyvtárosok is ugyanolyan jogviszonyba kerülnek, mint például bármely építési vállalkozónál a kőműves segéd. Ugyanúgy lehet elbocsátani őket, és ugyanúgy lesz meghatározva a fizetésük is.
Kifejtené ezt?
Ha megszűnik a közalkalmazotti státusz, a kulturális szféra dolgozóit is munkaszerződéssel fogják foglalkoztatni, s ennek szabályozása Munka Törvénykönyvének hatálya alá tartozik. Például egy szerződéses munkatársat sokkal könnyebb elbocsátani, mint egy közalkalmazottat, akinél alapos indoklásra van szükség. Változnak a végkielégítések is. Közalkalmazottnál beleszámítanak a munkában töltött évek száma, a végkielégítés összege akár a nyolc hónapot is elérheti. Ezzel szemben a tapasztalat azt mutatja, hogy a szerződéses dolgozók alig kapnak végkielégítést. A közalkalmazotti törvény előírja, hogy mennyi szolgálati idő után, mekkora béremelés jár. Elvileg. A kulturális ágazat ugyanis ebben is hátrányos helyzetben volt: 2009 óta nem volt itt általános béremelés, legfeljebb bérpótlékokat sikerült kiküzdenünk. A kulturális területen eddig is méltatlanul alacsonyak voltak a bérek: jelenleg a munkatársak 80 százaléka garantált bérminimumot kap, azaz körülbelül nettó 160 ezer forintot visz haza. Ennyit kap az is, akinek érettségije van, és a diplomás szakember is. Ilyen körülmények között, ezt a munkát csak azok vállalták, akikben a legmélyebb hivatástudat élt, és úgy gondolták: hivatásukat hosszú távon csakis így tudják gyakorolni. Ezek, a többségében magasan kvalifikált értelmiségiek kerülnek most majd jóval kiszolgáltatottabb helyzetbe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.