Szerző: BOD TAMÁS
2020.04.19.
Először nem akartam hinni a fülemnek, de folytattam. Pontosabban, folytatni próbáltam kérdésemet, de a hőbörgő és huhogó hangok egyre erősebbek lettek. Ezért kicsit hangosabbra vettem, de csak egyre rosszabb lett. Újra próbálkoztam és nagy nehezen felvetésem végére értem, s eztán gyanútlanul hátranéztem. Megdöbbenéssel láttam, hogy a helyi, önkormányzati média emberei próbálták – egyébként sikerrel – megzavarni kérdésfelvetésemet. Alig hittem a szememnek. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer itt tartunk. Aztán ez újra megismétlődött. A sajtótájékoztatóra érkező másik, nem a fideszes önkormányzati és nem a kormányzati médiához tartozó újságíró kérdezett. Most már szemtől szembe láttam, hogy félhangosan hogyan fejezik ki nemtetszésüket a valódi kérdéseket feltevő újságírókkal szemben a helyi „médiamunkások”. Bukóforduló, vagy rossz irányú paradigmaváltás? – ötlött fel bennem. Az újságírók mindig egyszerre kollégák, de ellenfelek is a hírversenyben. Féltik értesüléseiket és informátoraikat, itt is vannak kölcsönös rokon- és ellenszenvek, viták és barátságok, de ebben a furcsa elegyben természetes módon mégis mindig egy oldalhoz tartozónak tudtuk magunkat, még ha erről nem is beszéltünk sokszor.
Mindez 2019. szeptember 16-án az orosházi művelődési ház kistermében történt, ahol Simonka Györgynek, a térség fideszes országgyűlési képviselőjének kellett volna sajtótájékoztatót tartania az Orbán Viktor vezette kormány eddig végzett munkájáról. A hangzatos cím ez volt: „Védjük meg közös eredményeinket!” Már a szervezés is különleges volt, mert az esemény előtt három nappal, szeptember 13-án kora délelőtt egy levélben értesítették a sajtót arról, hogy a sajtórendezvény regisztrációhoz kötött, s arra aznap délig lehet jelentkezni. Az értelmetlen intézkedés alig két-három órát adott a jelentkezésre – már annak, aki azonnal elolvasta a meghívót. Lecsúsztam én is. Írtam, de a szigorú határidő miatt elutasítottak. Újból írtam, jelezve, hogy teljesen fölösleges és kirekesztő ez a szabályozás, de újabb nemleges választ kaptam a szervezőktől. Ám kisvártatva jött egy levél, hogy Simonka Györgyhöz eljutottak üzeneteim, és nagy szeretettel vár a tájékoztatóra. Hihettem, hogy visszatér minden a rendes kerékvágásba, de a helyszínen újabb meglepetés ért. A kormánypárti képviselő kabinetfőnöke azzal fogadott, hogy „egy hirtelen jött betegség levette a lábáról” a politikust, aki így sajnos nem lehet itt. Ezt ekkor már nem hittem el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.