Szerző: KOVÁCS ZOLTÁN
2020.04.09.
Aztán lazán továbblép ettől a gondolattól. Nyilván nem is tudja, ez a mondat azt jelenti, hogy a leginkább fenyegetett réteget majd jövő februárban óhajtja megmenteni. Az pedig, hogy valaki a legjobban fenyegetett embereknek egy évvel későbbre ígér segítséget, talán nem is politikai kérdés, hanem emberség kérdése. Jókora lelketlenség kell ahhoz, hogy a 13. havi nyugdíj négyéves ütemben történő visszaépítéséről beszéljen olyanoknak, akiknek jelentős része eddig is szegénységben élt, és ebben a szegénységben éri őket a válság. Vajon lehet-e ép elmével olyat mondani, hogy a szerinte is rossz állapotban lévő réteg először majd 2021 februárjában, a januári nyugdíjon felül kap egyheti juttatást? Aztán ez történik majd 2022-ben, 2023-ban és 2024-ben is. Ismertette a miniszterelnök, és a szeme se rebbent.
Nemzetgazdasági méretekben ez nyilván nagy összeg, ráadásul tévéfotelból akár fél óra alatt is könnyedén lehet válságprogramot hirdetni. De nem erről van szó, hanem egy emberről, aki hajlamos járkálni az időben. Visszatér a gyerekszobájába, és kisvasútról beszél, aztán beáll a futballcsapatba, később átlép egy dolgozószobába, ahol szigorú irodabútorok között lépdelve hirdet nemzetstratégiai programot. Harminc éve kóvályog hol itt, hol ott, hol erről beszél, hol arról, most gazdaságélénkítésről. Van, amikor alighanem számára is fölfoghatatlan közgazdasági összefüggésekről, más alkalommal kerülve, sőt elfedve ezeket, egyszerű ember számára sosem hallott nagyságú pénzeket emleget. Ezek olyan orbitálisan nagyok, hogy miközben az ország felének megbénítja az agyát és elvakítja a szemét, ugyanennek a nemzeti közösségnek töredékhányada már az összeset el is nyerte pályázatokon.
A tizenharmadik havi nyugdíjak négy év alatt történő visszavezetése pontosan ilyen mutatvány, aminek elmaradhatatlan porondkelléke, hogy a kormányerőn kívül lehetőleg mindenkinek igen erős lelkiismeret-furdalása legyen. Ellenzéktől és önkormányzattól egészen az állampolgárig bezárólag, aki nem úgy látja a mentőprogramot, mint a kabinet és a vele szövetséges kormánypártok, az szégyellje magát! Orbán kifejtette a parlamenti ellenzékről, hogy „léket vágtak a védekezés hajójába”. Majd egy nappal később a kormány arról hozott rendeletet, hogy folytatható a Liget-projekt. Hogy ez miért fontos, de főleg, hogy a Liget lebetonozása miért kitéphetetlen része a válságkezelésnek, annak megválaszolásával a kabinet lapzártáig adós. Vagy például a Schanda Tamás nevű kereszténydemokrata káder pártja iránti parázsló buzgalmában a közérdekű információkat összekeverte az agitációs melóval, amikor egy törzstájékoztatón azt fejtegette, hogy „bár a felelőtlen ellenzék miatt a parlament nem tudta meghosszabbítani az egyetemi campusok és a határok védelmét, ezt a problémát megoldották azzal, hogy...” – és sorolta, amit a központban hallott.
Az ellenzék szapulása amúgy is rendületlenül folyik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.