Szerző: MANGEL GYÖNGYI
2020.04.01.
Nem először teszem fel a kérdést egy-egy parlamenti szavazás után, hogy az egyre kevésbé tisztelt ház kormánypárti tagjai vajon soha nem éreznek lelkiismeretfurdalást? Nem emlékszem olyan esetre, hogy a második, harmadik és negyedik, kétharmados parlamenti többséggel megtámogatott Orbán-kormány regnálása alatt a Fidesz és KDNP képviselői nemmel szavaztak volna egy kormánypárti, és igennel egy ellenzéki törvényjavaslatra, beadványra, kezdeményezésre. Ha volt is ilyen, a rossz gombot nyomó képviselő sürgősen kijelentette, hogy véletlenül tévedt el az ujja. Persze az is előfordult, hogy a hezitáló, vagy nem elég lelkesen ügyködő képviselő a következő ciklusban már nem indulhatott.
De térjünk vissza az eredeti kérdésre, hogy hova ásták el a kormánypárt képviselők a lelkiismeretüket. Számtalan példát sorolhatnánk arra, ahol nem a lojalitásra, az elvárásokra kellett volna hallgatni, hanem a józan eszükre, a tudásukra és a szívükre, arra, hogy az általuk egyhangúan elfogadott jogszabályok ne korlátozzák egyes csoportok jogait, életlehetőségeit. Emlékezzünk a Munka törvénykönyvének módosításával csorbított sztrájkjogra, vagy az eddigi legnagyobb parlamenti botrány kiváltó ügyre, a 2018 decemberében elfogadott rabszolgatörvényre. A mai napig kérdés, hogy a törvény megszavazása mennyire volt jog- és házszabályellenes, de akkor sem szólalt meg a kormánypárti képviselők lelkiismerete, pedig saját választóikat is érintette a jogszabály. Hiába volt ellenzéki és szakszervezeti tiltakozás, hiába tüntettek a polgárok, semmi nem hatotta meg a gombnyomogatókat. Napokkal később a felhatalmazásukkal élő ellenzéki képviselőket szó szerint kidobták az MTVA székházából...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.