“ELVETTE TŐLEM A JÁRVÁNY, AMIÉRT TÍZ ÉVE KÜZDÖK” – MUNKÁJUKAT ELVESZTŐK BESZÉLNEK A KILÁTÁSTALANSÁGRÓL

G7.HU
Szerző: FABÓK BÁLINT
2020.04.02.

A most 56 éves Mariann egy Borsod megyei faluból származik, és férjével szűk két éve költözött Budapestre egy jobb élet reményében. Mariann egy takarítócégnél kezdett el dolgozni, és férjével az itt megkeresett fizetésükből támogatták a faluban maradó két gyereküket és unokáikat.

Mariann csoportvezetőként dolgozott, 17 ember tartozott alá, a munka során szociális intézmények, hajléktalanszállások takarításáért feleltek. A munkahelye számos egyetem takarítását is végezte, az iskolák bezárása miatt azonban csökkenteni kellett a cég létszámát. “Egyik napról a másikra szóltak, hogy nem kell menni dolgozni” – mondta Mariann, aki két hete vesztette el az állását 17 munkatársával együtt.

Azóta keres új munkát, de ahogy mondja, akkora lett a verseny, hogy “szinte lehetetlen munkát találni”.

“Az órabérek is lementek. Korábban a nagytakarítás órabére 1500 és 2000 forint között mozgott attól függően, hogy mit-hol kell takarítani. Ez most 1000-1200 forintra ment le”

– mondott egy példát arra, hogy a koronavírus pár hét alatt milyen mélyre hatóan változtatta meg a munkaerőpiacot.

“Két hete itthon ülök, és lassan őrületbe kerget a semmittevés” – mondta Mariann, aki rengeteg helyre elküldte a jelentkezését, de eddig nem érkezett pozitív visszajelzés. “Mindenféle munkát megcsinálok” – mondta. Tartalékaik nincsenek, albérletük áprilisi lakbérét sem tudja kifizetni, de sikerült egy hónap halasztást kapnia a főbérlőtől. Külön nehézséget jelent neki, hogy egy járvány idején kell munkát keresnie. “Tartok a betegségtől, de éhen meg nem ülhetek itt, lakhatás is kell, muszáj menni dolgozni” – mondta Mariann, aki szerint életében nem volt még ilyen nehéz helyzetben...

ITT OLVASHATÓ