Szerző: NÉMETH PÉTER
2020.20.05.
Nem segélyeket kell adni, hanem munkát, visszhangozza saját, korábbi mondatait a miniszterelnök, és saját filozófiájának igazolására, megteremtette a közmunkát. Ennek elsőrendű célja az volt, hogy igazolja kormányzásának egyik alaptételét: egymillió új munkahelyet teremt. Sokan bírálták a közmunkát, de az érintettek a legkevésbé: örültek, hogy, ha nem is jutnak tisztességes feladathoz, szerény bevételhez igen. És örültek a polgármesterek: olyan eszköz jutott így a kezükhöz, amivel feladatot is adhattak, meg pénzt is a helyben élő munkanélkülieknek.
Volt, aki jól, okosan és tisztességesen élt ezzel a lehetőséggel, volt, aki a lojalitást követelte meg a közmunkáért cserébe, és volt, aki szavazatokban mérte a hűséget. De mindegy: volt közmunka, volt pénz, és így volt vásárló, működött, megélt a helyi bolt; tulajdonképpen mindenki jól járt. Mondhatjuk: bármennyire is támadták Orbánt a közmunka-rendszerért, a kritikus hangok lassan eltűntek, ötlete bevált, közeledtünk a megálmodott egymillió új munkahelyhez. Még akkor is, ha az olyan volt, amilyen. Működött tehát az orbáni filozófia is: ne halat adja az embereknek, hanem hálót.
De márciusra eltűnt a háló. Nincs mivel halat fogni. A miniszterelnök azonban továbbra is úgy tesz, mintha lenne. Munkahelyet akar védeni, munkahelyet akar teremteni. Miközben a világ országai sietve segítik munkavállalókat, addig Magyarországon éppen ők számítanak a legkevésbé. A kormány feje – magával rángatva a teljes kormányzatot – fennen hangoztatja: a segély rendszerét el kell utasítani, munkát kell adni az embereknek. Mondja ezt akkor, amikor látványosan nincs munka...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.