Szerző: ÉS
2020.04.09.
L. Varga Péter: Nyelvművészet és olvasáskultúra
– avagy olvasható-e Esterházy 2020-ban?
I N T E R J Ú
Interjú Falus Ferenc tüdőgyógyásszal, egészségügyi menedzserrel, volt tiszti főorvossal
K R I T I K A
Ocean Vuong: Röpke pillanat csak földi ragyogásunk. Fordította Varga Zsuzsanna. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2020, 361 oldal, 3799 Ft
Beszédhelyzete szerint az itt olvasható szöveg ugyanis levélregény, az anyának szóló beszámoló, vallomás, rákérdezés, faggatózás, megszólítás és misszilis üzenet, a kommunikáció kísérlete az angolul meglett felnőttként sem beszélő és egyébként is írástudatlan anyával, aki minden emberi lény közül mégis a legközelebb áll a megszólaló főhőshöz. Ebben a konfesszionális viszonyban, mely az író valóságos önéletrajzi tényein és eseményein alapul (noha az elbeszélő a fikció elvonatkoztatása kedvéért mindvégig családi becenevén, Kiskutyaként van emlegetve), fontos szerepet kap az eredet taglalása, az elbeszélő születése előtt bekövetkezett események felidézése, a családi történetek minél aprólékosabb felsorolása, és a számba vett tényeknek a magyarázata és értelmezése.
Forgách Kinga: Ex libris
Ali Smith: Hogy lehetnél mindkettő
Olga Tokarczuk: Hajtsad ekédet a holtak csontjain át
Elif Batuman: A félkegyelmű
Gáspár-Singer Anna: Valami kék
Kiss Júlia: Balkáni metamorfózis
Patócs László: Vezeti a népet. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 2019, 149 oldal, 2365 Ft
Ez a sajátos univerzum éppúgy csatlakozik a mágikus realizmus prózapoétikájához, mint a groteszk realizmus testkoncepciójához. A kisregény (tudat)tartalmi tagoltsága tulajdonképpen az utóbbi révén formálódik ki, Andrej elsőként a Rosa Luxemburg téri felvonulókkal („felveszem a közeg alakját”, 30.), ezt követően Norkával válik eggyé („Norkával elegyített Andrej lettem”, 123.), akit kísértetként, fúriaként, de legtöbbször démonként említ.
Patkó Éva: A Pintér-műfaj
Pintér Béla: Újabb drámák. Saxum Kiadó, Budapest, 2018, 352 oldal, 3950 Ft
Pintér Béla: Drámák. Második kiadás. Saxum Kiadó, Budapest, 2019, 365 oldal, 3950 Ft
Pintér Béla négy feladatkörben mutatkozik meg a két kötetben: színész, rendező, dramaturg és szerző. A Drámák esetében a színész és a rendező szempontjai érvényesülnek, az Újabb drámákban inkább a szerző és a dramaturg jelenik meg, itt a szerkezet, az időkezelés, a cselekmény íve kidolgozottabb. Pintér azt is jelzi, ha egy színész pöszén és selypítve kell megszólaljon, a szerzői-rendezői instrukciók roppant részletgazdagok. Ismét az Ascher…-ből: „A magára maradt Máté (Gábor) mozdulatlanul ül, majd hirtelen felpattan és dühösen rugdosni kezdi a székeket a színpadon. Az egyikbe olyan erővel rúg, hogy feljajdul. Pintér be.”
Fűzfa Balázs: Kép és betű
Sághy Miklós: Az irodalomra közelítő kamera. Kalligram Kiadó, Budapest, 2019, 210 oldal, 300 Ft
A bevezetőben a narráció finom megoldásai kapcsán Kertész Imre és Koltai Lajos alkotása, a Sorstalanság talán az egyik legtöbbször hivatkozott film. Más szempontból érdekesek a Tarkovszkijról szóló passzusok (Solaris), különösen izgalmas azonban az 1949-es Ranódy-filmről mondott néhány bekezdés, amely azt fejtegeti – összhangban a legújabb szakirodalommal –, hogy a Lúdas Matyi egyáltalán nem a parasztság forradalmi hevületéről szól (mint ahogyan a film, kora elvárásai szerint, lényegében átírja-értelmezi az egész művet).
Domány András: Két jó barát együtt konspirál
Mitrovits Miklós: Tiltott kapcsolat – A magyar–lengyel ellenzéki együttműködés 1976–1989, Jaffa Kiadó, Budapest 2020, 308 oldal, 3999 Ft
A magyar-lengyel ellenzéki együttműködés sok részlete már régóta ismert, egyebek közt az érintettek visszaemlékezéseiből, de a történész szerző módszeresen végigelemzi a folyamatot. Lengyelországban sokkal nagyobb hagyománya és társadalmi bázisa volt a földalatti mozgalomnak. Az 1956-ban még nagy reményekkel fogadott Gomułka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt első titkára hamar szakított saját bátortalan reformpolitikájával, és képtelen volt elfogadható életszínvonalat teremteni. Nem erőltették a téeszesítést, de az egyéni gazdák tömegeit nem engedték fejlődni, ami állandó élelmiszerhiányhoz vezetett. Viszont ezáltal nem is depolitizálódott annyira a társadalom, mint nálunk. Magyarországon a sokak által aranykornak tekintett 1970-es években egy szűk értelmiségi csoport próbált szervezkedni, és ehhez kezdettől inspirációt keresett a lengyel ellenzéki irodalomban, amelyet nagyon hamar elkezdtek lefordítani és olvasni.
Pál Sándor Attila: Paródiakönyv
Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak. Helikon Kiadó, Budapest, 2019, 200 oldal, 3499 Ft
Bödőcs akkor a legjobb, amikor nem írott standupot csinál, amikor nem aktuális kérdésekről van szó, amikor nincs sziporkakényszer, hasonlathegyek, poén poén hátán, hanem amikor Oszkár van, a karakter, amikor mesél, lelassul, sztori van, ilyenkor látszanak az írói kvalitások, a miliőteremtés képessége, a tárgy- és emberismeret. Merthogy ilyen pillanatok is akadnak. A fejezetek, amelyekben Oszkár origin storyja rajzolódik ki, a házasságról, a lányairól, a téeszről, a kilencvenes évekről, vagy az általam csak karakterfejezeteknek hívott részek, például Muflon doktorról vagy Béla úrról, a huszárról (Anderzen Zolikáé szerintem kínos). A humoristát ismerjük, szeretjük (én legalábbis), írásban valami más kell, nem a verbális nevettetés írott lenyomata.
Huszár Ágnes: Kinek a felelőssége?
Kontra Miklós: Felelős nyelvészet. Gondolat Kiadó, Budapest, 2019, 263 oldal, 3500 Ft
Ez a kötet főleg nehezen megtalálható folyóiratszámokban és konferenciakötetekben megjelent régebbi írásait foglalja össze. Az írások utóiratában arról olvashatunk, milyen változások történtek a probléma felvetése óta: az angoltanárok képzésében, a kétnyelvűség megítélésében, a határon túli tanulóknak szóló nyelvtankönyvek szövegében. Többnyire semmi. A legfőbb baj Kontra szerint az, hogy a magyar államnak nincsen nyelvi politikája, tudniillik „szisztematikus, racionális és elméletileg megalapozott társadalmi szintű erőfeszítése, programja a nyelvi környezet megváltoztatására, amely a jólét növelését célozza”. (175.) Egy megalapozott nyelvi politika persze csak a tudományos közösség és a közélet szereplőinek párbeszéde alapján alakulhatna ki...
Sághy Miklós: Az irodalomra közelítő kamera. Kalligram Kiadó, Budapest, 2019, 210 oldal, 300 Ft
A bevezetőben a narráció finom megoldásai kapcsán Kertész Imre és Koltai Lajos alkotása, a Sorstalanság talán az egyik legtöbbször hivatkozott film. Más szempontból érdekesek a Tarkovszkijról szóló passzusok (Solaris), különösen izgalmas azonban az 1949-es Ranódy-filmről mondott néhány bekezdés, amely azt fejtegeti – összhangban a legújabb szakirodalommal –, hogy a Lúdas Matyi egyáltalán nem a parasztság forradalmi hevületéről szól (mint ahogyan a film, kora elvárásai szerint, lényegében átírja-értelmezi az egész művet).
Domány András: Két jó barát együtt konspirál
Mitrovits Miklós: Tiltott kapcsolat – A magyar–lengyel ellenzéki együttműködés 1976–1989, Jaffa Kiadó, Budapest 2020, 308 oldal, 3999 Ft
A magyar-lengyel ellenzéki együttműködés sok részlete már régóta ismert, egyebek közt az érintettek visszaemlékezéseiből, de a történész szerző módszeresen végigelemzi a folyamatot. Lengyelországban sokkal nagyobb hagyománya és társadalmi bázisa volt a földalatti mozgalomnak. Az 1956-ban még nagy reményekkel fogadott Gomułka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt első titkára hamar szakított saját bátortalan reformpolitikájával, és képtelen volt elfogadható életszínvonalat teremteni. Nem erőltették a téeszesítést, de az egyéni gazdák tömegeit nem engedték fejlődni, ami állandó élelmiszerhiányhoz vezetett. Viszont ezáltal nem is depolitizálódott annyira a társadalom, mint nálunk. Magyarországon a sokak által aranykornak tekintett 1970-es években egy szűk értelmiségi csoport próbált szervezkedni, és ehhez kezdettől inspirációt keresett a lengyel ellenzéki irodalomban, amelyet nagyon hamar elkezdtek lefordítani és olvasni.
Pál Sándor Attila: Paródiakönyv
Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak. Helikon Kiadó, Budapest, 2019, 200 oldal, 3499 Ft
Bödőcs akkor a legjobb, amikor nem írott standupot csinál, amikor nem aktuális kérdésekről van szó, amikor nincs sziporkakényszer, hasonlathegyek, poén poén hátán, hanem amikor Oszkár van, a karakter, amikor mesél, lelassul, sztori van, ilyenkor látszanak az írói kvalitások, a miliőteremtés képessége, a tárgy- és emberismeret. Merthogy ilyen pillanatok is akadnak. A fejezetek, amelyekben Oszkár origin storyja rajzolódik ki, a házasságról, a lányairól, a téeszről, a kilencvenes évekről, vagy az általam csak karakterfejezeteknek hívott részek, például Muflon doktorról vagy Béla úrról, a huszárról (Anderzen Zolikáé szerintem kínos). A humoristát ismerjük, szeretjük (én legalábbis), írásban valami más kell, nem a verbális nevettetés írott lenyomata.
Huszár Ágnes: Kinek a felelőssége?
Kontra Miklós: Felelős nyelvészet. Gondolat Kiadó, Budapest, 2019, 263 oldal, 3500 Ft
Ez a kötet főleg nehezen megtalálható folyóiratszámokban és konferenciakötetekben megjelent régebbi írásait foglalja össze. Az írások utóiratában arról olvashatunk, milyen változások történtek a probléma felvetése óta: az angoltanárok képzésében, a kétnyelvűség megítélésében, a határon túli tanulóknak szóló nyelvtankönyvek szövegében. Többnyire semmi. A legfőbb baj Kontra szerint az, hogy a magyar államnak nincsen nyelvi politikája, tudniillik „szisztematikus, racionális és elméletileg megalapozott társadalmi szintű erőfeszítése, programja a nyelvi környezet megváltoztatására, amely a jólét növelését célozza”. (175.) Egy megalapozott nyelvi politika persze csak a tudományos közösség és a közélet szereplőinek párbeszéde alapján alakulhatna ki...
Mélyi József: Ligeti jövőkép
Ma már tulajdonképpen csak azért fontos felidézni a három, öt vagy nyolc évvel ezelőtti ígéreteket, hogy rögzítsük az utókor számára, milyen indokokra támaszkodva indulhatott el és gördülhetett tovább a városból kiemelt projekt. Baán László 2012-ben a Liget Projekt megvalósulása utáni időszakra vetítve évente 8-10 millió magyar és külföldi turista városligeti látogatásával számolt – az elmúlt években jellemző látogatószám kétszeresével. 2015-ben a számításokban már a 6,2 milliós szám bukkant fel; ezzel kalkulálva az ígéretek fényében a projekt akár tíz éven belül is visszahozhatja az árát. „Páratlan kulturális-rekreációs tér” jön létre, amelyben a magyar kultúra értékeit világszínvonalon mutatják majd be, s amelynek révén Budapest „vezető európai okosvárossá” válik. Kivételes „gasztrokínálat” jellemzi majd az újraszabott – a tradíció és a 21. század együttélését megjelenítő – Ligetet.
Fuchs Lívia: Újratervezés
(Sadler’s Wells: Digital Stage)
Egy kattintás – már ha sikerül a mindenünnen ránk zúduló rengeteg információból jól szelektálni és az időeltolódások között ügyesen lavírozni –, és akár heti négy-öt olyan balettelőadást is el lehet csípni ebben a magas minőségű, konzervált formában, amelyeknek a jegyárai normális körülmények között csillagászatinak nevezhetők. Arról nem is beszélve, hogy ki jutna el egy héten belül Párizs és New York, London és Moszkva színházaiba? Vagyis a világjárványra adott társulati-színházi reakciók hirtelen demokratizálták még annak a művészetnek a befogadását is, amely – már királyi és cári gyökereinél fogva – leginkább őrzi elitizmusát.
György Péter: Mácsai István – Tájak, az én tájaim
Igaz, ami igaz: mindaddig nem gondoltam arra, hogy Mácsai festészete ilyen radikálisan végiggondolt, s támadhatatlanul szakmai értelmezéseket is megenged, illetve megkövetel. Mindenesetre zavarba ejtő volt Birkás koncepcióját P. Szűcs Julianna Artmagazinban közölt írásával (2018/2.) egybevetni, amely most is pontosan ugyanazt a metszően éles, okos retorikát használta, mint a hetvenes években. „Hát persze, hogy barát- és sorstársaim hánynak e fékezett habzású idilltől. Ettől akartak egész életükben szabadulni.”
Stőhr Lóránt: Egy illúzió vége
(Marco Bellocchio: Az első áruló)
Innen akár a bevett gengszterfilmes sémák szerint is folytatódhatna Az első áruló, láthatnánk, hogyan szerzi meg egyik vagy másik macbethi figura a teljhatalmat, hogyan ível fel, majd hullik alá egy-egy fiatal, ambiciózus bandatag pályája, ám Marco Bellocchio író-rendezőt a népszerű témák és akciódús cselekményszálak helyett – igazi európai művészhez méltóan – a család hanyatlása és pusztulása izgatja, lett légyen ez a képzeletbeli család, a Cosa Nostra.
Csengery Kristóf: A szeretet zsoltárai
(Lewandowski: Eighteen Liturgical Psalms. Deutsche Grammophon)
A nemrég megjelent lemeznek csak egyik érdekessége, hogy a nagyközönség számára eddig ismeretlen zsidó egyházzenei szerző, Lewandowski műveit tartalmazza. Számunkra, magyar zenehallgatók számára az is figyelemre méltó, hogy a CD-h hallható, szólistákra, vegyes karra és orgonára komponált Tizennyolc zsoltár előadói kivétel nélkül magyarok, s a felvétel, amely most egy magyar muzsikusokat csak elvétve foglalkoztató világcég kiadásában közkinccsé válik, a Magyar Rádió régi, Bródy Sándor utcai épületében található, mára történeti helyszínnek számító 6-os stúdió falai között készült magyar zenei rendező és magyar hangmérnök közreműködésével.
Herczog Noémi: Szánhíz
(Racine: Andromakhé – karantén-videókonferencia, r.: Gáspár Ildikó, Örkény Színház)
Az Andromakhé tehát több, mint „helyettesítő drog”, aminek egy egyébiránt igen hálás német kritikus a Faustot nevezte: mert általa végre megolvadtak a színház nálunk rég megmerevedett műfajhatárai – ki tudja, hol állnak meg. A cél: többé nem gépiesen színházat gyártani (ki tudja, miért?), hanem kapcsolatot teremteni egymással, a nézővel, itt és most. És itt és most így lehet. Hívjuk ezt akárhogy.
Fáy Miklós: Rajzolt mellek, varrott hasak
(Wagner: Parsifal – a Bayerische Staatsoper előadásának internetes közvetítése)
Pierre Audi munkásságára visszatérve: nem is tudom, mennyire maradandó. Mennyire ő a maradandó. Mert ha az előadás vagy a látvány egészére gondolok vissza, nem ő a meghatározó, hanem a díszletet tervező Georg Baselitz. Grafikai Parsifal, a leomló fal, ami rajzolva van meg a meztelenség...
Károlyi Csaba: Jó reggelt, Erdély!
(Jó reggelt, Erdély! www.marosvasarhelyiradio.ro)
A legfontosabb különbség a Marosvásárhelyi Rádió és a magyarországi rádióadók között a hangvételben van. Ott valahogy nagyobb odafigyeléssel és több érzékenységgel segítik, buzdítják kitartásra az embereket...
Siba Antal: Válság és tájékoztató
(Az operatív törzs tájékoztatói)
Furcsa, hogy ezt a ki tudja, meddig tartó békés szimbiózist egy vadászöltönybe öltözött civil borította fel, amikor már első fölbukkanásainak egyikén kiosztott egy újságírót, aki föltett egy olyan nyilvánvalóan adódó kérdést, hogy mindenki átesett-e azon a szűrési protokollon, amelyet egy vírusfertőzött marokkói politikus miatt kellett megejteni azokon, akik találkoztak vele. Pintér belügyminiszteren meg a szentendrei önkormányzat néhány dolgozóján. Miután Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár ahelyett, hogy – ha már egyszer odaküldték – válaszolt volna az indokolt és a közvéleményt foglalkoztató kérdésekre, kioktatta őket, egyrészt, hogy mit kérdezzenek, másrészt, hogy ne legyenek okosabbak a szakembereknél.
I R O D A L O M
Marno János: Egy szem
Kukorelly Endre: A Journal of the Plague Year being observations or memorials of the most remarkable occurrences
Áfra János: X-vonal
Grecsó Krisztián: Egy tál pörkölt
Tavaly történt, itthon fetrengtem drogoktól leszedálva, néha az órára pillantottam, nehogy elaludjam az indulást, fél kettőre kellett mennem sugárkezelésre, akkoriban már ritkán kerestek, nem mertek zavarni, meglepett, hogy csörög a telefon, az meg még inkább, amikor megláttam, hogy ő az. Tizenéve nem beszéltünk, fényév távolság, biztos vagyok benne, hogy ennyi idő után még soha senki nem kért tőlem semmit, nemhogy bocsánatot, szédelegve küzdöttem fátyolos szavaimmal, hogy mit számít ez már, ugyan, húsz éve porladó emlék, és persze hogy nem számít semmit, hiszen ott lebeg az egész, gazdátlanul a táncház mellett, a gesztenyefák alatt, akár az a Nagy László-s, utolsó üres pillanat, bár úgy kelljen szívnom, mint rabnak, kócból a mézet, és Zsófi első ölelése is biztosan előkerülne a felejtés pora alól, ha mozsárban törném a lelkem, de minek... Dóri mégis erősködött, hogy neki igenis számít, tudni akarja, megbocsátok-e. Megrogyott a lábam, bámultam bele a Pannónia utca nyári porába, de az Aldi helyett a saját régi énjeimet láttam – és miközben a szégyenemmel birkózva végül mégis kimondtam, hogy jó, megbocsátok, csontig hatóan, a véremig megéreztem, hogy tényleg ezekből „a mit sem számít” szilánkokból áll ez az egész. Tetvesen, gyönyörűen, szakadtan, délcegen – vagy ahogy akar meg tud...
Dragomán György: Soha
EP 70 – Tematikus próza-összeállítás
A hatvanadik születésnapján (Parti Nagy Lajos remek és merész ötlete volt) hatvan írót kértem föl, hogy írjanak neki egy-egy mondatot. Abból szerkesztettem össze egy Esterházy-„vendégszöveget”. Nem örült neki. Nem lehet és nem is merném a gesztust az ő Ottlik-átírásához mérni (bár szerkesztői szempontból maga volt a pokol), de azt talán lehet mondani, hogy úgy nem örült, ahogy az anekdota szerint Ottlik fanyalgott a tárgyiasított Iskolát látva. Bárcsak várhatnám megint, ehhez mit szól itt.
Kiváló kollégáinkat arra kértük, ihletődjenek meg egy rövid szövegrészlettől a Harmoniából.
Esterházy Péter április 14-én lenne hetvenéves. Mi meg magunk vagyunk.
Szilágyi Zsófia: Esterházy és a nagymamám
EP 70 – Tematikus próza-összeállítás
A hatvanadik születésnapján (Parti Nagy Lajos remek és merész ötlete volt) hatvan írót kértem föl, hogy írjanak neki egy-egy mondatot. Abból szerkesztettem össze egy Esterházy-„vendégszöveget”. Nem örült neki. Nem lehet és nem is merném a gesztust az ő Ottlik-átírásához mérni (bár szerkesztői szempontból maga volt a pokol), de azt talán lehet mondani, hogy úgy nem örült, ahogy az anekdota szerint Ottlik fanyalgott a tárgyiasított Iskolát látva. Bárcsak várhatnám megint, ehhez mit szól itt.
Kiváló kollégáinkat arra kértük, ihletődjenek meg egy rövid szövegrészlettől a Harmoniából.
Esterházy Péter április 14-én lenne hetvenéves. Mi meg magunk vagyunk...
Szabó T. Anna: Isten kéje
EP 70 – Tematikus próza-összeállítás
A hatvanadik születésnapján (Parti Nagy Lajos remek és merész ötlete volt) hatvan írót kértem föl, hogy írjanak neki egy-egy mondatot. Abból szerkesztettem össze egy Esterházy-„vendégszöveget”. Nem örült neki. Nem lehet és nem is merném a gesztust az ő Ottlik-átírásához mérni (bár szerkesztői szempontból maga volt a pokol), de azt talán lehet mondani, hogy úgy nem örült, ahogy az anekdota szerint Ottlik fanyalgott a tárgyiasított Iskolát látva. Bárcsak várhatnám megint, ehhez mit szól itt.
Kiváló kollégáinkat arra kértük, ihletődjenek meg egy rövid szövegrészlettől a Harmoniából.
Esterházy Péter április 14-én lenne hetvenéves. Mi meg magunk vagyunk...
Darvasi László: Mire tanít Erna?
EP 70 – Tematikus próza-összeállítás
A hatvanadik születésnapján (Parti Nagy Lajos remek és merész ötlete volt) hatvan írót kértem föl, hogy írjanak neki egy-egy mondatot. Abból szerkesztettem össze egy Esterházy-„vendégszöveget”. Nem örült neki. Nem lehet és nem is merném a gesztust az ő Ottlik-átírásához mérni (bár szerkesztői szempontból maga volt a pokol), de azt talán lehet mondani, hogy úgy nem örült, ahogy az anekdota szerint Ottlik fanyalgott a tárgyiasított Iskolát látva. Bárcsak várhatnám megint, ehhez mit szól itt.
Kiváló kollégáinkat arra kértük, ihletődjenek meg egy rövid szövegrészlettől a Harmoniából.
Esterházy Péter április 14-én lenne hetvenéves. Mi meg magunk vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.