Szerző: KRUSOVSZKY DÉNES
2020.04.19.
Narancs.hu: A legtöbb európai országgal szemben Svédország nem a bezárkózás útját követi a koronavírus-járvány kezelésekor. Beszélgetésünk idején még nyitva vannak az óvodák, a bárok, éttermek.
Daniel Gustafsson: Egy hosszabb ideig kint élő magyar ismerősöm szerint mi svédek kissé sótlanok vagyok. Talán éppen ez segít most. Svédország sokáig jóléti állam volt, ahol a társadalmi bizalom kulcskérdésnek számított, és bár a helyzet az utóbbi években sokat változott, a svédekben még mindig van egy fajta bizalom a hatalom iránt, betartják azt, amit kérnek tőlük, talán éppen emiatt nincs szükség olyan kényszerintézkedésekre, mint máshol. Az óvodák, iskolák elsősorban azért vannak nyitva, mert ha bezárnák őket, olyan kulcsszereplőknek is otthon kellene maradniuk, akikre most aktív szükség van, és hiányuk nagyobb veszélyt jelentene, mint a fertőzés maga.
A hatóságok az emberek egyéni felelősségérzetével számolnak, és ez egyelőre működni látszik. Svédország egyfajta neoliberális kísérletté vált, ennek jegyében kórházak, iskolák, gyógyszertárak kerültek magánkézbe, és ugyan az egészségügy területén kívülről minden modernnek és makulátlannak tűnik, a gazdasági szempontok sok mindent felülírnak. A mostani helyzetben pedig a munkaerőhiány is nagy kihívást jelenthet.
Narancs.hu: A koronavírus mennyire hat a kulturális életre?
DG: A járvány itt is az elsők között érintette ezt a szektort. A könyvesboltok ugyan még nyitva tartanak, de többnyire üresek. A színházak, mozik többsége bezárt, de nem a tiltás miatt, mert elvileg ötven néző alatt még üzemelhetnének, de az emberek inkább otthon maradnak. Rövidtávú mentőcsomag már van: a kulturális minisztérium elkülönített ötvenmillió eurót a szektor támogatására. Magam is csodálkoztam a kormány bőkezűségén...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.