Szerző: Határátkelő
2020.04.05.
A Paraguayban élő Tucano vett egy szigetet (persze, hogy pontosan miről is van szó, az hamarosan kiderül), ami egészen pontosan két kilométer hosszú és pár száz méter széles.
„Jogállásunk hasonlít az Amerikai Egyesült Államok szerencsés rezervátumban született olajkút- és kaszinótulajdonos indiánjaihoz, csak nekünk semmink sincs a csonttörő dengue-lázon, a chikungunyán, a kajmánokon, piranhákon és a kibaszott sok szúnyogon kívül. Ja, még vannak böglyök is.
Viszont adót sem kell fizetnünk, nemcsak a kivételes törzsi jogállás miatt, hanem mert nincs az hivatástudó adószedő, aki a szigetekre merne lépni, ezért inkább lemondott rólunk az állam.
Miközben ezeket a karanténsorokat írom Lisszabonból, a tulajdonostársam most is egy machetével a fogai között úszik át a kajmánok között Pachamama Jungle Georgeval a Paraguay folyó mellékágán, ami viccesnek, kalandosnak és rejtőinek hat.
Pedig ez TÉNYLEG nem túlzás, hanem nekünk a hétköznap és egyben „hátha máshol vannak a piranhák” tevékenység a Danubio sziget melletti vizeken. Igen, a Duna után neveztük el az addig névtelen sziget, de ezt még kifejtem.
Ha eddig gyanakodnál, hogy félrebeszélek, akkor van lakcím bejegyzésem is (azért kell machetével fog között úszni, mert úgy nem lehet a vízben haladni, ha a kezedben van, övbe tűzve meg beakad a susnyásba és elmerülsz).
Az élet a Danubio szigeten és minket övező szigetvilágban életveszélyes és nagyon kevesek számára hívogató. Kivéve, ha szereted élénk társadalmunkat, tehát a caña függő indián vadászokat (jó, a cracket is szeretik), de legalább a maoista gerillák messze vannak.
Mi az élővilág megőrzésére vágytunk ott eredetileg és voltak jól marketingelhető ötleteink. Például „Hell Camp” néven realityshowt indítani. Aki két hétig túléli a sziget, tehát nem döglik meg, az kap egy pofás porcelánt vagy láda sört (4 euró).
Az egészet közvetíteni akartuk, de a rohadt óriáskígyók, meg a vaddisznók valamiért szeretik a kamerazsinórókat szétszedni, így erről a remek projektről végül lemondtunk, kivéve a közvetítést a madarakról, mert káprázatosak.
Azonban a szívünk mélyén tudjuk: senki sem élte volna túl két hétig. Az meg olyan zsenánt, mint a kaszinó hogy csak mi nyerhetünk, a versenyzők sosem, plusz a tetem hazaszállításának költségei, bár párat biztos otthagytak volna a piranháknak a kedves rokonok. (...)
Azt azért érdemes tisztázni, mielőtt nagyon belemennénk, hogy ez a világ egyik utolsó természeti paradicsoma. Annyi az élet, amit Európában sose láthatsz már, mert több, mint ezer éve kipusztítottuk.
Végtelen számú és féle madár, hal, és erdei emlős, meg kétéltű él háborítatlanul a hatalmas Chaco mocsár vagy őserdő vagy mi területén, ez a brazil Pantanalt, Bolívia és Argentína jelentős részét is magába foglaló óriási pokoli vadon (inkább bozótos) sokáig elkerülte az emberek figyelmét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.