EGY GYILKOSSÁG ELKÉPZELT NAPLÓJA

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2020.04.14.

Ez hogy fordulhatott elő? Hogy eshet meg egy civilizáltnak hitt országban, hogy egyszer csak megszületik egy levél, miniszteri levél, amelyben arra szólítja fel a kórházak vezetőit, hogy az éppen ott ápolt betegek minimum hatvan százalékát ki kell zsuppolni. A levelet egy orvos, egy volt kórházigazgató írta, aki most miniszternek mondja magát. Miniszternek, aki aláveti magát a hatalom akaratának, akinek már rég eltűnt az agyából a hippokratészi eskü, az orvosetika meghatározó dokumentuma.

Ennek a miniszternek már nincs semmi ilyesmi a fejében, csak egyfajta megfelelni vágyás – ahogy Kökény Mihály írta egy bejegyzésében –. a fölfelé szóló lojalitás. Sok ostoba dolgot követett el az Onkológiai Intézet egykor megbecsült volt igazgatója, amióta kormánytag lett. Kinevettük, gúnyoltuk, mondatait nevetség tárgyává tettük, de sose gondoltuk volna, hogy eljut idáig. Eljut eddig a levélig.

Nem magától írta, ebben biztos vagyok. Ő csak aláírta. Elfogadta, hogy ezt kell tennie. Feltehetően nem tiltakozott, nem hozott ellenérvet; olyan főnöke van, aki ezt nem tűri. De az is lehet, hogy oly távolra került már tőle a betegek világa, hogy fel sem fogta, mit tesz. Odakanyarította könnyedén a nevét, az aláírását. Szégyentelenül. Hogy így kellett lennie, azt abból is tudhatjuk, ahogy kirúgta kollégáit a kórházak éléről. Azt üzente – mondani nem merte, saját szavaival, arcával nem állt a kamerák elé –, hogy súlyosan mulasztottak. Hogy nem hajtották végre a parancsot. Hogy nem dobták ki az utcára, söpörték haza a még gyógyításra váró betegeket. Hogy volt olyan bátor orvos – igazgató –, aki megpróbált ellenállni ennek az agyrémnek. Aki nem volt hajlandó utasítani az orvosokat, nővéreket, hogy vitessék el ápoltjaikat, ürítsék ki, még a krónikus osztályokat is. Itt és most – értsd: Magyarországon – nem lehet még meghalni sem a kórházban. Nem kaphatják meg az esélyt, hogy az utolsó napjaik békében teljenek. Menjenek haza meghalni...

ITT OLVASHATÓ