Szerző: NAGY JÓZSEF
2020.04.25.
Karanténos, telefonos, rendszerváltós Nagyinterjú arról, hogy „hülyék lettünk, de nem azért, mert eleve hülyének születtünk, hanem mert hülyítjük egymást”.
Szorongós. Sose titkolta.
Most nem csak szorongok. Félek is. Szorongok az unokáim, Gazsi és Lenke miatt, elkezdhetik-e szeptemberben az iskolát, az óvodát. És szorongok a megélhetés miatt; mondom egy orvos barátomnak, hogy augusztusban már jó lenne valamit dolgoznom, mert fogytán a lóvé, azt feleli, felejtsd el, nyár végén még javában tart majd a karantén.
S mitől fél?
Magamat féltem, a vírustól.
Kapott elég gyomrost mostanában. Elveszítette a feleségét, az édesanyját és a húgát, túlesett gerincműtéteken, térdoperációkon, és ha jól fejtem meg a legutóbbi interjúit, kemózták is.
Ja, most jöttem ki a rákból, ha egyáltalán kijöttem. Nem beszéltem róla nyilvánosan, mert azt javasolta a doktornő, hogy maradjon ez kettőnk édes titka, de félelmemben csak kifecsegem.Lefejezték a hasnyálmirigyet, kipakolták az epehólyagot, az epevezetékeket, meg a patkóbelet. Létezik ennek a műveletnek szép összefoglaló neve: Vater-papilla. Azzal biztatnak, ha nem cseszem el, megmaradok.Kérdem, hogyan lehet elcseszni. Hát, arról fogalmuk sincs.
Én még ott tartok, hogy Cserhalmi elnyűhetetlen, a golyó se fogja, hasonlóan egy korai szerepéhez, Vereczkey Ádámhoz, az Amerikai anzix szabadságharcos tisztjéhez.
Vereczkey Ádám is addig feszegette a határait, míg egy óriáshintáról lezuhanva a nyakát szegte. Az én óriáshintám az utóbbi négy év: egyre csak pofára esem, csoda, hogy nem szegtem nyakam. Mintha folyamatos büntetésben részesülnék. De végül is megérdemlem.
Meg?
Azt nem állítom, hogy kiérdemeltem, de azt igen, hogy meg. Éltem, ahogy éltem, egyetlen brahiból se maradtam ki, én voltam a saját kaszkadőröm, sokat tettem, hogy szétmenjen a gerincem meg a térdem. Szóval jár nekem a szenvedés...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.