CSENDES HÉTKÖZNAPOK

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: HORN ANNA
2020.04.05.

Egyszer talán majd történelemkönyvekben olvashatunk mindarról, amit ma átélünk. Ahogy tanultunk sokan olyan dolgokról, mint a keresztes háborúk, a középkorban dúló pestisjárványok, a zsidók évszázadok óta tartó üldözése sok országban, amely aztán a holokausztban csúcsosodott ki a maga hat millió áldozatával.

Nagy különbség van a korábbi világkatasztrófák és a mostani között, azt gondolom. Először éljük át azt, hogy szinte percről percre követhetjük a világ bármely részén történő borzalmakat. Hány ember beteg, milyen sokan haltak meg, mennyire agyonterheltek, felkészületlenek vagy éppen eszközhiányosak azok az egészségügyi intézmények, amelyeknek meg kellene tudniuk birkózni egy lehetetlennek tűnő feladattal.

Ebben a „háborúban” – nevetséges szó ez számomra, mert az ellenség láthatatlan – még nem dördültek el valódi fegyverek. Ezt a harcot egészen másképpen vívjuk mi, az egész emberiség. Ha valakinek még most sem esik le az, hogy nincs semmilyen különbség a bőrszín, a vallás, a nemzetiség tekintetében abban, kit gyűr le a betegség vagy a halál, akkor az illető már reménytelen. Pont úgy pusztít a kór ázsiaiak, afrikaiak, amerikaik és európaiak között, mint muzulmánok, keresztények és mormonok között.

Egyszer majd olvasnak arról az utódaink, hogy hónapokig nem tudta szinte senki, mi is történik, azon kívül, hogy tombol egy vírus. Minden ország védekezett ahogy tudott, egyedül, és csak odáig jutott el az „együttműködés”, hogy millió számra küldözgettek a baj nagy részén már túlesni látszó országok maszkokat másoknak. Meg védőfelszerelést, és egyéb egészségügyileg fontos dolgokat.

Talán az is szerepel majd a napjainkat megörökíteni akaró tanulmányokban, milyen sokan – magánemberek is, politikusok is, szervezetek is – szerepeltek le minden szempontból egy, bevallottan világméretű krízisben. Maszkokat, gumikesztyűket felvásárló ócska trógerek, akik sokszoros áron értékesítették a legnehezebb napokban a „tartalékaikat” a rászorulóknak. „Nincs veszély, mi a határainkon belül nem vagyunk veszélyben”.

Bennem sokkal nagyobb emléket fog hagyni az a vidéki idős magyar néni, aki otthon kezdett el maszkokat varrni, és kitette őket a kerítésére, vigye, akinek szüksége van rá...

ITT OLVASHATÓ