Szerző: NEUBERGER ESZTER
2020.04.30.
Két gyermekvédelemben dolgozó szakember a 444-nek is megerősítette, hogy teljes kijárási tilalom van érvényben azokban a nyugat-magyarországi intézményekben, ahová nekik bejárásuk van. Szerintük a nevelők
- egy műszakban egyedül (vagy a munkaidő felében egy gondozóval) „kis csoportokban” képtelenek lennének kivinni 12 gyereket,
- de még inkább jellemző, hogy ez fel sem merül, mert a főigazgatói/intézményvezetői utasítás még mindig az, hogy a gyerekek nem hagyhatják el az intézmények területét.
„A dolgozók és az otthonvezetők többsége inkább túlbiztosítja a helyzetet, semmiképpen nem akar a központi szabályok ellen véteni” -mondta egyik forrásunk, egy gyermekotthonokat látogató pszichológus. Hozzátéve, különösen rossz csoportdinamikájú közösségekben a vezetők attól is tartanak, hogy ha valamiben nem a központi előírásokat követik, azt előbb-utóbb jelentik róluk a felettesüknek. Annak pedig következményei lehetnek.
A pszichológus szerint nagyon intézményfüggő az is, mennyire sikerül betartatni a járványhelyzet idejére hozott szabályokat.
„Azokban az otthonokban, ahol eddig sem működtek jól együtt a felnőttek és a gyerekek, ott most is nagyobb a fejetlenség”
- magyarázta. Tapasztalatai szerint most is előfordul, hogy elszöknek az otthonokból egyes gyerekek. De leginkább azok teszik, akik eddig is hajlamosak voltak meglépni.
„Ami valamennyire elrettentő lehet, az az, hogy a visszatérésük után karanténba kell helyezni őket.”
Erre a legtöbb intézményben igyekeztek külön lakrészeket kijelölni, ahol a szökött és megkerült gyerekek 14 napig semmiképp sem érintkeznek a társaikkal. Bár vannak intézmények, ahol ezt valójában nem igazán lehet kivitelezni, az izoláltság, és a tényleges bezártság ígéretének lehet némi visszatartó ereje a szökésekre nézve.
Másik névtelenséget kérő interjúalanyunk, egy gyermekvédelmi gyám, aki folyamatos telefonos kapcsolatban van a gyámsága alatt álló nagyjából harminc fiatallal, azt mondta:
a korlátozásokat azok a gyerekek viselik most a legnehezebben, akiknek aktív kapcsolata van a vér szerinti családjukkal.
Az ő esetükben még reális esélye van a családjaikba való hazakerülésnek, és a kapcsolattartás érdekében kéthetente egy-egy hétvégét a szüleikkel is tölthettek. Ez azonban a mostani helyzetben ellehetetlenül. „Az ezen való szomorkodást leszámítva én úgy látom, az én gyerekeim türelmesen viselik a helyzetet” - állapította meg gyám interjúalanyunk.
„A dolgozók és az otthonvezetők többsége inkább túlbiztosítja a helyzetet, semmiképpen nem akar a központi szabályok ellen véteni” -mondta egyik forrásunk, egy gyermekotthonokat látogató pszichológus. Hozzátéve, különösen rossz csoportdinamikájú közösségekben a vezetők attól is tartanak, hogy ha valamiben nem a központi előírásokat követik, azt előbb-utóbb jelentik róluk a felettesüknek. Annak pedig következményei lehetnek.
A pszichológus szerint nagyon intézményfüggő az is, mennyire sikerül betartatni a járványhelyzet idejére hozott szabályokat.
„Azokban az otthonokban, ahol eddig sem működtek jól együtt a felnőttek és a gyerekek, ott most is nagyobb a fejetlenség”
- magyarázta. Tapasztalatai szerint most is előfordul, hogy elszöknek az otthonokból egyes gyerekek. De leginkább azok teszik, akik eddig is hajlamosak voltak meglépni.
„Ami valamennyire elrettentő lehet, az az, hogy a visszatérésük után karanténba kell helyezni őket.”
Erre a legtöbb intézményben igyekeztek külön lakrészeket kijelölni, ahol a szökött és megkerült gyerekek 14 napig semmiképp sem érintkeznek a társaikkal. Bár vannak intézmények, ahol ezt valójában nem igazán lehet kivitelezni, az izoláltság, és a tényleges bezártság ígéretének lehet némi visszatartó ereje a szökésekre nézve.
Másik névtelenséget kérő interjúalanyunk, egy gyermekvédelmi gyám, aki folyamatos telefonos kapcsolatban van a gyámsága alatt álló nagyjából harminc fiatallal, azt mondta:
a korlátozásokat azok a gyerekek viselik most a legnehezebben, akiknek aktív kapcsolata van a vér szerinti családjukkal.
Az ő esetükben még reális esélye van a családjaikba való hazakerülésnek, és a kapcsolattartás érdekében kéthetente egy-egy hétvégét a szüleikkel is tölthettek. Ez azonban a mostani helyzetben ellehetetlenül. „Az ezen való szomorkodást leszámítva én úgy látom, az én gyerekeim türelmesen viselik a helyzetet” - állapította meg gyám interjúalanyunk.
Nevelőhiány = figyelemhiány
Pszichológus forrásunk szerint azért könnyebb lenne kibekkelni a kényszerű bezártságot, ha nem lenne óriási hiány felnőttekből, akik foglalkoznak a gyerekekkel. „Egy lakásotthoni csoportban élő 12 gyerekből átlagosan 9 iskolás. Különböző korúak és különböző képességűek, gyakran többen sajátos nevelési igényűek is. Csak a tanulás velük egész emberes feladat”, emellett alig marad idő például közös játékra, beszélgetésekre - mondta.
Pszichológusként ő általában csoportos foglalkozásokon, játékokon keresztül foglalkozik a gyermekotthoni gyerekekkel. Ez most a járványügyi óvintézkedések miatt nem teljesen működik. „Így én is jobbára a tanulásba segítek be most, a legutóbbi látogatásom alkalmával is olvasónaplót írtunk és verset tanultunk egy kisfiúval, de igyekszem időt szánni némi játékra is” - mondta. „Mindezt úgy, hogy a környéken én vagyok az egyetlen pszichológus, aki szakellátásban, intézményben élő gyerekekkel dolgozik.”
Az oktatási nehézségekről mindkét interjúalanyunk említést tett. Az egyik intézményben a legnagyobb probléma, hogy nem áll rendelkezésre elegendő számítógép a gyerekeknek, hogy a digitális oktatásban rendesen részt tudjanak venni. De olyan otthon is van, ahol több nyomtatóra lenne szükség, hogy az online elküldött feladatokat a nevelők kinyomtathassák a gyerekeknek.
A legnagyobb probléma azonban mégis az, hogy az önálló munkát nehezebben végző, sokszor tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek napközbeni tanulásának segítése úgy szakadt egyik napról a másikra a nevelők nyakába, hogy semmilyen plusz segítséget nem kapnak ehhez.
UNICEF: Traumatizált, mentális problémákkal küzdő gyerekek a bezártságot is nehezebben viselik
A gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedő gyerekek többsége súlyos traumákat cipel magával, amelyek miatt „ezért személyiségük, pszichés állapotuk különösen sérülékeny”
- figyelmeztet a UNICEF Magyarország gyermekjogi szakértője, Szlankó Viola, aki egy a szervezet honlapján megjelent blogbejegyzésben foglalta össze, milyen kockázatokat rejt a járványhelyzet az állami gondozott gyerekek estében.
Szlankó szerint a járványhelyzet okozta bezártság, bizonytalanságérzés, és a társas kapcsolatok lecsökkent intenzitása súlyosbíthatja a sérülékeny gyerekek már meglévő mentális betegségeit: a szorongást, a depressziót, és az ezek nyomán kialakuló szuicid viselkedést, esetleg szerhasználatot.
„A teljes izoláltságban lényegesen kevesebb impulzus éri a gyerekeket, nincs lehetőségük kiszabadulni az olykor nyomasztó világukból, a rájuk nehezedő unalom, illetve társas ingerek hiánya a kilátástalanság érzetét növeli bennük”
- fogalmaz a gyermekjogi szakértő, aki szerint a bezártság okozta feszültség akár az intézményeken belüli (mind kortárs, mind gyerek és felnőtt közötti) erőszak kockázatát is növelheti. Mindezek miatt is fontos, hogy a gyermekotthonokat érintő zárlat csak addig tartson, ameddig az járványügyi szempontból tényleg szükséges, és ne korlátozza az állami gondozott gyerekek szabadságát a családban nevelkedő gyerekekénél jóval nagyobb mértékben - mondta Szlankó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.