Szerző: RESZEGI LÁSZLÓ
2020.04.14.
Érdemes először megnézni, hogy mi is van ebben a jogszabályban.
A rendelet szerint a vállalatok akkor pályázhatnak, ha az árbevételük jelentősen csökken, és ha a dolgozókkal, vagy azok egy részével külön-külön megállapodást kötöttek a maximum napi 4 órával csökkentett munkaidőben történő foglalkoztatásra, továbbá megfelelnek a törvény egyéb feltételeinek is. Többek között a vállalkozó „hitelt érdemlő módon alátámasztja, hogy a munkavállalók megtartása a folyamatos gazdasági tevékenységével összefüggő nemzetgazdasági érdek.”*
A vállalat akkor kaphat támogatást, ha az illetékes Kormányhivatal elfogadja kérelmet. A kieső időre jutó nettó bér 70 százalékát az állam közvetlenül a dolgozónak fizeti ki. Ennek a maximuma 75 ezer forint, ami akkor kapható meg, ha 4 óra a munkaidő csökkenés, és a dolgozó jövedelme elérte a bruttó 322 ezer forintot, ami nettó 214 ezer forintnak felel meg. A 322 ezer forint fölötti bruttó fizetéseknél, vagyis a magyarországi 367,8 ezer forintos 2019. évi átlagfizetésnél is csak ez a támogatás jár, vagyis a támogatás aránya csökken.* A 322 ezernél kisebb bérnél és a 4 óránál kevesebb munkaidő csökkenésnél arányosan kisebb a támogatás.
Sok vagy kevés ez a támogatás? Elsőre nagyvonalúnak, szociálisan méltányosnak tűnhet a kormány. Mégis, egy vállalkozó – akinek piaca több mint 50 százalékot csökkent – így kommentálta a rendeletet, miután elolvasta:
“ez olyan, mintha a süllyedő Titanicon A4-es papírlapokat osztogattak volna, hogy tessék, mindenki hajtogasson belőle mentőcsónakot.”
A kérdés az, hogy ezzel a konstrukcióval tudnak-e élni a magyar vállalkozások, remélhetnek-e ettől könnyítést, segítséget. A rendszer akkor segít érdemben, ha javítani tudja az érintett vállalatok helyzetét. Elvileg azok a cégek, ahol kisebb a visszaesés 50 százaléknál, élhetnek a megoldással, már ha racionális számukra.
Ezt próbáljuk modellezni az összes érintett, tehát a vállalkozások, a munkavállalók és a költségvetés szempontjából. Modellünkben feltételeztük a maximálisan igénybe vehető támogatás elérését, ezért a dolgozók 322 ezer forint bruttó keresettel rendelkeznek, és a vállalat csak négy órában tudja a dolgozókat foglalkoztatni. (Minden más esetben csökken a támogatás, és ennél jobban csökken a dolgozói jövedelem, és nagyobb lesz a vállalati költség.) Emellett azt is feltételeztük, hogy a vállalat a kieső munkaidő 30 százalékára képzést szervez a dolgozónak, amire arányos bért fizet, de a képzésnek nincs költsége.
A rendeletben van egy hallgatólagos feltételezés az időhorizontra vonatkozóan: a támogatást három hónapig folyósítják, s négy hónapig kell foglalkoztatni a munkavállalót. 4 hónap után visszatérünk a normál működéshez, ha nem akkor újra a kiinduló ponton vagyunk. Vagy kap a vállalkozás további támogatást, vagy a mai döntési szituáció tér vissza. A modellünk ezért négy hónapos időszakot vizsgál a vállalat, a dolgozók és az állami költségvetés szempontjából.
A vállalat a kereslet, a rendelések visszaesését látva ezekben a napokban azt vizsgálja, hogy leépítsen, vagy pályázzon az állami támogatásért. Az alternatíva, tehát ha megtartok egy főt, és elbocsátom a másodikat, vagy megtartva a dolgozókat csak négy óra munkát kérek tőlük. E két alternatívának a gazdasági hatásait foglaltuk össze a következő táblázatban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.