Szerző: TÓTH CSABA TIBOR, DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA ÉS BOGATIN BENCE
2020.04.17.
Az Orbán Viktor által nagypénteken
kiadott, a kialakult járványhelyzet
hatásának csökkentésére hivatkozva a
munkáltató számára egyoldalúan 2 éves
munkaidőkeret elrendelését lehetővé
szörnyű helyzetbe hozza a magyar
dolgozókat, és még így sem segít azokon
a cégeken, amelyek igazán bajban vannak.
Főszerkesztőnk, Diószegi-Horváth Nóra
ezért Trenyisán Máté munkajogásszal,
László Zoltánnal, a Vasas Szakszervezeti
Szövetség alelnökével és Székely
Tamással, a Vegyipari Dolgozók
Szakszervezeti Szövetségének (VDSZ) elnökével beszélte meg, miről is szólna ez a rendelet, kinek jó, mi lehet a célja, és hogyan lehetséges annak negatív hatásai ellen védekezni.
„Kicsinyes bosszú a szakszervezetek ellen”
Az már a beszélgetés első perceiben kiderült, nem világos, hogy a munkaidőkeret-rendelet valójában hogyan, miben és kinek segít a kialakult válságban. Trenyisán Máté munkajogász szerint még szakmai körökben sem egyértelmű egyelőre, hogyan is fog a dolog működni a gyakorlatban, azon felül, hogy a munkáltatók immár a szakszervezetek kihagyásával is elrendelhetnek munkaidőkeretet és plusz túlórákat, bérmegállapodáson kívül.
Trenyisán kiemelte, a rendelet hivatkozási alapja a járvány okozta válság és „a nemzetgazdaságot érintő hatások enyhítése”, ennek érdekében pedig bármelyik munkáltató eltérhet a Munka Törvénykönyvében lefektetett egyeztetési szabályoktól, úgy, hogy a már kialkudott munkaidőkeretet bárki megkérdezése nélkül módosíthatja, és 24 hónapos munkaidőkeretet rendelhet el.
Székely Tamás hangsúlyozta, eddig a legtöbb munkáltató és a szakszervezetek tárgyalásos megegyezései viszonylag jól működtek, ebbe szól bele a jelenlegi rendelkezés, rombolja azt le. A 2019-ben a rabszolgatörvény néven elhíresült törvény utáni gyakorlatban maximálisan 36 hónapos, rugalmas foglalkoztatást biztosító munkaidőkeretet csak szakszervezettel kötött, tehát különböző, kiharcolt juttatásokat is rögzítő kollektív szerződésben lehetett elrendelni. A 2019 január előtti gyakorlatban az egyoldalú elrendelés maximum 4-6 hónap, a kollektív szerződéses munkaidőkeret pedig maximum 12 hónap lehetett.
A 2019. december 31-ig lejáró kollektív szerződések helyébe lép most a lehetőség, hogy a munkáltató egyoldalúan rendelhet el 24 hónapos munkaidőkeretet, de emögött már nem áll semmiféle egyeztetés, megállapodás.
A rendeletből pedig Trenyisán Máté számára úgy tűnik, hogy a 2019-es gyakorlat azon részét megtartja, hogy az elrendeléstől egészen addig, amíg a munkaidőkereteket ki nem merítik, ez a rendelkezés lesz az irányadó.
László Zoltán szerint eközben éppen azok a cégek kezdték el a rendeletet kihasználni, akik a járvány miatt le sem álltak:
„Az acélipar (Dunaferr, Ózd) teljes gőzzel megy, de van olyan munkáltató is, aki már jelezte, igényt tart a keretre, pedig nem érinti a krízis. Viszont a rendelet nem köti ki, hogy a munkaidőkeret azoknak jár csak, akiken segíteni kell.”
– tette hozzá László. Mindezt Székely Tamás is megerősítette.
Ahogyan fogalmazott,
a szakszervezetek kihagyásának szentesítése „kicsinyes bosszú” azért, hogy a 2018-19-es rabszolgatörvény elleni tüntetéssorozatban a szakszervezetek is döntő szerepet vállaltak.
László Zoltán hangsúlyozta, lehet, hogy a kormány a szakszervezeteken akar bosszút állni, ugyanakkor ennek a levét elsősorban a dolgozók isszák meg most is...
„Kicsinyes bosszú a szakszervezetek ellen”
Az már a beszélgetés első perceiben kiderült, nem világos, hogy a munkaidőkeret-rendelet valójában hogyan, miben és kinek segít a kialakult válságban. Trenyisán Máté munkajogász szerint még szakmai körökben sem egyértelmű egyelőre, hogyan is fog a dolog működni a gyakorlatban, azon felül, hogy a munkáltatók immár a szakszervezetek kihagyásával is elrendelhetnek munkaidőkeretet és plusz túlórákat, bérmegállapodáson kívül.
Trenyisán kiemelte, a rendelet hivatkozási alapja a járvány okozta válság és „a nemzetgazdaságot érintő hatások enyhítése”, ennek érdekében pedig bármelyik munkáltató eltérhet a Munka Törvénykönyvében lefektetett egyeztetési szabályoktól, úgy, hogy a már kialkudott munkaidőkeretet bárki megkérdezése nélkül módosíthatja, és 24 hónapos munkaidőkeretet rendelhet el.
Székely Tamás hangsúlyozta, eddig a legtöbb munkáltató és a szakszervezetek tárgyalásos megegyezései viszonylag jól működtek, ebbe szól bele a jelenlegi rendelkezés, rombolja azt le. A 2019-ben a rabszolgatörvény néven elhíresült törvény utáni gyakorlatban maximálisan 36 hónapos, rugalmas foglalkoztatást biztosító munkaidőkeretet csak szakszervezettel kötött, tehát különböző, kiharcolt juttatásokat is rögzítő kollektív szerződésben lehetett elrendelni. A 2019 január előtti gyakorlatban az egyoldalú elrendelés maximum 4-6 hónap, a kollektív szerződéses munkaidőkeret pedig maximum 12 hónap lehetett.
A 2019. december 31-ig lejáró kollektív szerződések helyébe lép most a lehetőség, hogy a munkáltató egyoldalúan rendelhet el 24 hónapos munkaidőkeretet, de emögött már nem áll semmiféle egyeztetés, megállapodás.
A rendeletből pedig Trenyisán Máté számára úgy tűnik, hogy a 2019-es gyakorlat azon részét megtartja, hogy az elrendeléstől egészen addig, amíg a munkaidőkereteket ki nem merítik, ez a rendelkezés lesz az irányadó.
László Zoltán szerint eközben éppen azok a cégek kezdték el a rendeletet kihasználni, akik a járvány miatt le sem álltak:
„Az acélipar (Dunaferr, Ózd) teljes gőzzel megy, de van olyan munkáltató is, aki már jelezte, igényt tart a keretre, pedig nem érinti a krízis. Viszont a rendelet nem köti ki, hogy a munkaidőkeret azoknak jár csak, akiken segíteni kell.”
– tette hozzá László. Mindezt Székely Tamás is megerősítette.
Ahogyan fogalmazott,
a szakszervezetek kihagyásának szentesítése „kicsinyes bosszú” azért, hogy a 2018-19-es rabszolgatörvény elleni tüntetéssorozatban a szakszervezetek is döntő szerepet vállaltak.
László Zoltán hangsúlyozta, lehet, hogy a kormány a szakszervezeteken akar bosszút állni, ugyanakkor ennek a levét elsősorban a dolgozók isszák meg most is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.