Szerző: KELE JÁNOS
2020.04.08.
A profi sport általános üzenete szerint több szimpla vállalkozásnál: identitást ad, sőt egyfajta társadalmi kötőerőként funkcionál. Ha mindez igaz, akkor viszont most válaszúthoz érkezett. Itthon és külföldön egyaránt.
Majdnem egy teljes hónap telt el azóta, hogy a professzionális sportgazdaság működését világszerte – így Magyarországon is – ellehetetlenítette a koronavírus terjedése. Ennyi idő alatt világossá vált, hogy (legyen bár a bevételek forrása piaci avagy állami) az ágazat legnagyobb problémáját ebben az átmeneti (?) időszakban is a pénz jelenti.
Önként és dalolva ugyanis senki nem hajlandó lenyelni a veszteséget. Márpedig egyelőre egyetlen dolog látszik biztosnak: veszteségből jókora lesz.
Miközben a Barcelona futballistái fizetésük 70%-át ajánlották fel a klubnak, hogy az finanszírozni tudja a háttérszemélyzet bérét, a Juventusnál pedig halasztásba egyeztek bele a sztárjátékosok, Angliában továbbra is tart a kötélhúzás a klubok és a liga, valamint a munkaadók és a játékosok között. A világ leggazdagabb bajnoksága – telis-tele mesebeli vagyonon trónoló szupergazdag tulajdonossal, milliárdos, előre leperkált TV-s szerződéssel – egyelőre odáig jutott, hogy néhány klub egyenesen állami támogatás után kuncsorog, mondván, csak így képesek fedezni a háttérben dolgozó személyzet bérét. Teszik mindezt magától értetődő természetességgel olyan csapatok (Tottenham Hotspur, Liverpool, Newcastle United) is, amelyek alig néhány héttel ezelőtt még több tízmilliós transzferkiadásokat terveztek a nyári időszakra. Hiába: úgy néz ki, a képmutató pofátlanságnak tényleg nincsen határa...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.