Szerző: HaFr
2020.04.08.
A konzervatív nemzetpolitika a nemzet értelmét a tagjainak egymás iránti szolidaritásában, egymás iránti erkölcsi méltányosságában és produktív (versengő és kooperatív) egymás mellett élésében látja -- nem pedig egyik oldalon a libertárius redukcionizmusban, a másikon a perverz újraelosztásban és az ezt megzsírozó gátlástalan hazudozásban. A konzervatív nemzetpolitika abból indul ki, hogy a fizikai erőforrásaink végesek, az ember a legfontosabb erőforrás, ezért az ő szellemi és erkölcsi tökéletesítése a megfelelő intézményi közegben megkerülhetetlen, ha sikeres társadalomban akarunk élni. Nem szabad lemondani senkiről, aki a maga erejéből is boldogulni és ezért tenni akar. Az esélyegyenlőség egyik kritériuma, hogy -- bár a gyerekek fejlődéséért a családoknak van messze a legnagyobb felelősségük -- nem szabad hagyni, hogy aránytalan kár érje azokat a gyerekeket, akiknek a szülei versenyképtelenek a piacon. A megfelelő, mindenki számára elérhető, magas színvonalú közoktatás és a biztonságos egészségügyi ellátás mellett ez a családok méltánytalan anyagi terheinek mérséklésével érhető el.
Az orbánizmus minden bizonnyal tehetséges gyerekek tízezreit hagyja bezárulva lehetetlen szociális viszonyok közé, miközben -- nem beszélve most a nyílt korrupcióról és az eszetlen beruházásokról -- olyan családokhoz irányítja a közpénzek jelentős részét, amelyeknek ez elhanyagolható segítséget jelent (= messze nem okoz akkora hasznot az életükben, mint amekkora kárt a hiányuk a diszpreferált rétegek életében, egyszerre az életkilátásaiban és a társadalmi hasznuk szempontjából, illetve a megvonásuk a hazai jövedelmi és árviszonyok* között nem okoz akkora veszteséget, mint amekkora a diszpreferált rétegek -- és velük a nemzet -- nyeresége volna)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.