Szerző: JÁSZBERÉNYI SÁNDOR
2020.04.01.
Az emberben persze van némi szolidaritás az elején. Tisztában vagy vele, hogy a kolléga, aki veled szemben ül, pénzt kap azokért a kérdésekért, melyekre válaszolsz. Abból tejet és kenyeret vesz, elviszi a családot moziba, gyakorolja mindazon dolgokat, amelyeket mi most éppen nem gyakorlunk a koronavírus-járvány miatt.
Kezdetben még a hiúságodat is legyezheti a dolog. Őszintén meg tudod magadat győzni arról, hogy az érdeklődés az irányodban valódi, és hogy számít, mit gondolsz. Mire azonban túl vagy egy tucat interjún, rájössz, hogy az egésznek semmi értelme sincs.
Mindig ugyanazok a kérdések hangzanak el, csak az irányításuk változik annak megfelelően, hogy az adott kurzust képviselő újságírónak éppen az-e a feladata, hogy a mennyekbe emeljen vagy beletaposson a sárba. A szakma legjobbjai ezt a kettőt egyszerre művelik és nem kurzuslovagok – de ők kevesen vannak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.