Szerző: SZILY LÁSZLÓ
2020.04.30.
A 444 az utóbbi napokban több cikkben foglalkozott azzal, hogy a magyar kormány által Kínából vásárolt egyik gyorsteszt, az Anhui Deep Blue referenciái minimum nem megnyugtatók, vagyis a gyártó olyan dokumentumokat publikált, amelyek azt próbálták elhitetni, hogy a gyorstesztnek van forgalmazási engedélye Amerikában és igazoltan megfelel az Európai Unió minőségi követelményeinek, pedig egyik sem igaz.
Újságírói eszközökkel én addig tudtam eljutni, hogy az mindenképp gyanús, ha egy termékhez kamu, de legalábbis félrevezető dokumentumokat csatolnak referencia címén. Az Anhui valós hatékonyságáról azonban ez önmagában még semmit sem mondott. Az már többet, hogy kiderült, hogy az Anhuit amerikai kutatók április elején már alkalmatlannak találták a fertőzés kimutatására.
Az Orvosi Hetilapban viszont most olyan tanulmány jelent meg, aminek az a végkövetkeztetése, hogy az Anhui, illetve egy másik, azzal egyidőben beszerzett, szintén Kínában gyártott gyorsteszt, a Clungene
„a betegség kimutatására, az aktuális fertőző állapot szűrésére alkalmatlanok”.
Ráadásul nem is akármennyire alkalmatlanok, hanem nagyon. A kutatócsoport által vizsgált húszezres mintán, amiben 6 százalékos volt a PCR-pozitivitás (vagyis az aranysztenderdnek számító, drága, lassú, ám igen megbízható, a vírus örökítőanyagát kimutató, úgynevezett polimeráz láncreakciós vagyis PCR-teszt szerint az alanyok 6 százaléka volt fertőzött) tesztelték a kínai teszeteket is, és kiderült, hogy
„100 Anhui-, illetve Clungene-gyorsteszt-pozitív eredmény közül 7, illetve 13 esetben áll fenn PCR-pozitivitás, vagyis aktuális fertőzőképesség.”
Vagyis ha adott csoportot a két kínai gyorsteszttel vizsgálja valaki, 100 pozitív eredményt produkáló alany közül a valóságban, a garantáltan megbízható teszttel vizsgálva csak 7, illetve 13 bizonyul tényleg fertőzöttnek.
A negatív eredményeknél már egészen más a helyzet. Itt 100 negatív gyorsteszteredmény közül 95-öt a PCR is visszaigazol.
A tudóscsoport – Vásárhelyi Barna, Kristóf Katalin, Ostorházi Eszter, Szabó Dóra, Prohászka Zoltán és Merkely Béla – megállapítja:
“A számolt szenzitivitási és specificitási értékek a vizsgált két teszt esetében gyakorlatilag vállalhatatlanok. Ez a gyakorló klinikus számára azt jelenti, hogy 100 fertőző/fertőzésen átesett betegből az Anhui teszttel 33, a Clungene teszttel 35 személyt lehet azonosítani. Egyben 100 nem fertőző/fertőzésen még át nem esett személyből tévesen érintettséget jeleznek 27, illetve 15 esetben. Ezek az arányok egyértelműen jelzik, hogy a gyorstesztek a betegség kimutatására, az aktuális fertőző állapot szűrésére alkalmatlanok.”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.