A KORMÁNY MEGMENTHETTE VOLNA A GAZDASÁGOT, DE ÚGY DÖNTÖTT, HOGY INKÁBB NEM

G7.HU
Szerző: KASNYIK MÁRTON
2020.04.16.

Nagyjából egy hónapja, március közepén lett mindenki számára nyilvánvaló, hogy korszakos gazdasági összeomlás fenyeget, és teljesen új típusú gazdaságpolitikai lépésekkel kell válaszolni erre a kihívásra. A hétköznapi életünk legtöbb oldalát megalapozó modern gazdaság nincs felkészülve arra, hogy egy átfogó külső sokk miatt teljes szektorokat kell hónapokra teljesen leállítani, és az egész gazdasági vérkeringésben súlyos zavarok lépjenek fel.

Ebben a soha nem látott, fojtogató helyzetben a megszokott moralizáló gazdaságpolitikai viták a maradék értelmüket is elvesztik. Nincs sok értelme például annak az érvnek, hogy azért ne támogassuk a munkájukat elvesztőket, mert akkor mi ösztönözné őket a munkára. Senki nem gondolhatja azt, hogy az összes magyar pincér, báros, éttermi szakács, légiutas kísérő, fitnesz edző és recepciós azért vesztette el a munkáját, mert ne akarna dolgozni, vagy ha vége lesz a járványnak, akkor valami miatt ne akarna újra dolgozni, inkább maradna munkanélküli segélyen.

Most mindenkit támogatni kell, mert a gazdaság nem a saját működéséből következő hibák, hanem egy külső fenyegetés és az arra adott állami-társadalmi válasz miatt állt le. Ebben a járványra adott válaszban sok minden benne van, kezdve a boltok bezárásával és határellenőrzések visszaállításával (ezek állami döntések), a fogyasztás megszokott formáinak ellehetetlenülésén át egészen az egyéni döntésekig, mint a fogyasztói bizalom összeomlása. A gazdasági szereplők erre és a pénz korábban kiszámítható áramlásának megzavarodására reagálva fogják vissza teljesítményüket, rúgják ki dolgozóikat, húzzák le a rolót. Ezek nem olyan kockázatok, amelyekkel ép ésszel számolni lehet az üzleti tervezésben. (Pontosabban ha valaki az ilyen nagyon alacsony valószínűségű lehetőségeket is belekalkulálta az üzleti modelljébe, az valószínűleg nem kezd bele semmibe.)

Miért van az állam, ha nem azért, hogy az ilyen válsághelyzeteket megoldja, és legalább ilyenkor megtolja a gazdaságot?

Korábban elképzelhetetlennek tűnő, nagy ívű intézkedésekből nincs is hiány. Azok a kormányok és jegybankok, akik tehették, nem nézték karba tett kézzel a gazdaság összeomlását. Gyorsan konszenzus lett, hogy a jó gazdaságpolitika most az, amelyik ahogy csak kifér, ahány csatornán csak lehet, minél gyorsabban megpróbál készpénzt juttatni a gazdasági szereplőkhöz, hogy azok életben tudjanak maradni. Ez egy globális erőfeszítés most, érdemes átnézni az IMF vagy az OECD (xlsx) gyűjtését arról, hogy mit tesznek az egyes országok Albániától Zimbabwéig.

A magyar kormányt több szempontból sem érte túl rossz helyzetben ez a válság. Az utóbbi tíz évben kivívott magának némi elismerést a magyar gazdaságpolitika az első időszakban még nagyon bizalmatlan külföldi befektetők körében is. A hiánycélt mindig sikerült tartani,* a folyó fizetési mérleg nagyrészt többletes volt, a gazdaság nőtt, az államadósság csökkent.* 

A Fidesz országon belüli politikai hegemóniájához sem fér kétség, a párt az utóbbi tíz évnyi kormányzás során a bürokrácia gépezetének irányításában is javult, ezért viszonylag hitelesen állíthatta a kormány, hogy amit elhatároz, azt keresztül is fogja vinni.

Ezek miatt a költségvetésnek jelentős mozgástere volt arra, hogy – ahogy a térségbeli országok – jelentősen megtámogassa pénzzel a cégeket, munkavállalókat, háztartásokat. Már csak azért is, mert ha nem teszi, akkor tartósan és súlyosan károsodik a gazdaság. A modern monetáris elmélet pénzhelikopteres megoldása* valószínűleg problémákba ütközne itthon, ennek ellenére a Magyar Nemzeti Bank hozott valódi segítséget hozó intézkedéseket (igaz, közben paradox módon belekényszerült egy kamatemelésbe).

A kormány viszont, most már ki lehet mondani, nem élt ezzel a mozgástérrel...

ITT OLVASHATÓ