VIHAROS GYORSASÁGGAL ÁLLTAK FEL A DIGITÁLIS OPERATÍV TÖRZSEK AZ ISKOLÁKBAN

HVG ONLINE / KULT
Szerző: BALLA ISTVÁN
2020.03.18.

A legtöbb helyen izgalmas kihívásként tekintenek a tanárok a közoktatás digitális térbe helyezésére, napok óta az innovációs lehetőségeken gondolkodnak a tantestületek. Mindenképp egy nagy oktatási és szociális kísérletről van szó, aminek azért megvannak a veszélyei is: a leszakadó rétegek hátrányai várhatóan még inkább nőnek.

„Ha van nélkülözhető, de használatra alkalmas laptopotok, tabletetek, hozzátok be az iskolába. Több olyan diákunk is van, akinek hiányzik az eszköz a digitális tanuláshoz” – ehhez hasonló kérések lepték el a Facebookot a napokban. Sok iskola ugyanis azzal kezdte az átállást a távoktatásra, hogy felmérte, a diákok mennyire vannak ellátva digitális eszközökkel.

Az általunk megkérdezett középiskolákban ez maximum néhány tanulónál okoz nehézséget, a budapesti és nagyvárosi általános iskolákban szintén (ezeket a fenti akciókhoz hasonlókkal próbálják kezelni), ám a hátrányos helyzetű régiókban sokkal több – egyébként is óriási lemaradásban lévő – gyereknél lehet ez probléma.

Az Ipsos tavaly ősszel megjelent kutatása szerint a fővárosban egyébként gyakorlatilag 100, de a kelet-magyarországi régióban is 95 százalékos a gyerekes családok internetellátottsága. Az okostelefon penetráció 98 százalékos, saját készüléket a kiskorúak 79 százaléka használ. Tízből kilenc család rendelkezik PC-vel vagy laptoppal, a fele tablettel.

Tehát az internetelérés közelít a „közmű jelleghez”, ez elvileg nem lehet akadálya a távoktatásnak, ugyanakkor a saját digitális eszközök birtoklása nem azonos arányban jellemzi a teljes gyerekpopulációt: a nehezebb sorsú családok harmada nem tud saját készülékeket biztosítani a 8-17 éves gyerekeknek.

„A maradék még jobban leszakad”...

ITT OLVASHATÓ