VESZÉLYESEBB, MINT A JÁRVÁNY

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2020.03.22.

...Hát nem tudom, én még soha a büdös életben nem kerültem kórházba egy kellemetlen influenza tüneteivel, igaz, hogy éles lőfegyverrel kellene kergessenek ahhoz, hogy ilyen közveszélyes baromságokat beszéljek a számmal, mint Gulyás professzor. Viszont így a korlátlan teljhatalom kiterjesztésének (amiben az pláne, hogy kurvára nem ér véget automatikusan, amikor vége a veszélyhelyzetnek, mert majd az egyélőisten dönti el, hogy mikor lesz vége), és különösképpen a valótlan tények híresztelése és a valós tények elferdítése büntethetőségére irányuló egészen penetráns önkényuralmi szándéknak a jeges és fenyegető árnyékában – erről a reggeli műszak részletesen és félreérthetetlenül állást foglal – már egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy a legnagyobb veszélyt erre az országra a járvány jelenti. Hanem sokkal inkább az a brutális államberendezkedés, amit a veszélyhelyzetre hivatkozva tető alá ügyeskednek maguknak az elvtársak és elvtársnők. Külön áldassék Varga Judit asszony neve, nem kevésbé Semjén Zsolté, aki bármit, bármikor a nevére vesz és beterjeszti, ahova kell. Ha minden jól megy, hétfőn négyötödös többséggel nyomják le a torkunkon, vagy ha véletlenül úgy nem megy, akkor 8 nappal később kétharmaddal is jó lesz. A lényeg, hogy Kocsis Mátétól tudjuk: mindenképpen összehozzák a mindenre felhatalmazásukat. A fideszes frakcióvezető állításával szemben az állampárt törvényi felhatalmazása azonban nem csak hogy nem lesz szükséges és arányos mértékű, hanem egyenesen és kizárólagosan a regnáló bűn- és dacszövetség hatalmi érdekeit szolgálja. (Ezért az állításért most még nem jár börtön, de ami késik, az jön.)

Az elég világos, és egyáltalán nem a koronavírus járvány magyarországi felbukkanása óta, hogy ezeknek a kiváló hazafiaknak sokkal faszább hely lenne ez az ország, ha csak egymás között lehetnének, ha nem volna kritikus nyilvánosság, ha nem volna média, amely azoknak a közfelháborodás-kompatibilis ügyeknek jár utána, amelyeket az elvtársak nem óhajtanak a köz orrára kötni, és pláne ha nem volnának jogvédő civilek se, akik időről időre idétlenkednek és a korrupció legfőbb politikáját büszkén a zászlajára tűző kormány viselt dolgait feszegetnék. Külön borzasztónak találom, hogy az egybites seggnyalóikkal és propagandistáikkal összekapaszkodva, a saját alaptörvényüket a trambulinról pofán vizelve, egy kvázi humanitárius katasztrófát ki- és felhasználva rontanak neki a még le nem mészárolt médiának. Amelyre simán ráfogják majd eztán, és börtönnel honorálják lehetőleg (a veszélyhelyzet elmúlása után is), hogy rémhíreket terjeszt és megzavarja a köz nyugalmát, amikor közérdeklődésre számot tartó kérdéseket tesz fel mindenhatóéknak. Egyszerűen nem hiszem – sem békeidőben, sem háborúban nem vagyok képes erre még mindig -, hogy létezik ország, ahol médiának nevezik azt az üzemegységet, amely a kormány önkritikátlan kiszolgálásából él, és válogatás nélkül támad le mindenkit, akinek kérdései vannak...

ITT OLVASHATÓ