TGM: IGEN ÉS NEM, ŐK ÉS MI

HVG ONLINE / ITTHON
Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2020.03.06.

„Pünkösdhétfőn egy levegővételen belül a következő három mondatot hallottam: (aggódva, tárgyszerűen) Súlyos probléma ez a cigányság, szaporodnak nagyon; (eltűnődve, mintegy a megoldást keresve) Bár azt mondják, hamarabb meg is halnak; (hirtelen az órájára néz) Jesszusom, mennünk kell, lekéssük a déli misét” – idézte 2011-ben Esterházy Péter (egy ismerősét).

Így föst ez ma is valahogy.

Nem nekibúsultan, szántszándékkal, tudatosan gonosz emberek az ellenfeleink. Esendő felebarátaink, ahogyan mi is gyarlók vagyunk.

Amikor a kormányzó szélsőjobboldal, hogy is mondjam csak, síkra szállt a faji elkülönítés (szegregáció) mellett, akkor nagy lett a hallgatás Magyarországon (pár napnyi udvarias zajongás után). A szegregáció elleni tüntetésen egyetlen párt vezérkara tűnt ki masszív jelenlétével: ott voltak az SZDSZ alapítói. És számos hívük. 1990 óta semmi se változott, csak az SZDSZ szűnt meg. A, hogy úgy mondjam, szűk körű támogatásnak örvendő Párbeszéd két országgyűlési képviselője is jelen volt.

De hagyjuk is Magyarországot, nem azért vagyunk ma itt.

Azért vagyunk itt, hogy mit is, tiszta vizet öntsünk a, mibe is, pohárba.

Az Európai Unió vezetői, Ursula von der Leyen és a többiek elmentek Görögországba, hogy pénzt vigyenek a szélsőközépjobb görög kormánynak (amely az Európát védő pajzs: aszpida, mondta az Európai Bizottság művelt elnöke), amelynek a parti őrsége lövöldözik a menekültek szánandó gumicsónakjaira, és amely eltűri (olykor bátorítja), hogy a fasiszta „polgárőrségek” („helyi gazdák”!) üssék-verjék a menekülőket...

ITT OLVASHATÓ