Szerző: KASNYIK MÁRTON
2020.03.27.
Ez fordítva is igaz, tehát most a járvány leküzdése a legfontosabb dolog, amit a gazdaságért tehetünk. A két dolog a mostani helyzetben teljesen ugyanaz, ezért valószínűleg kifejezetten kártékony dolog úgy tenni, mintha választhatnánk a két cél mint két lehetőség közül. A választás illúziója csak rombolja a bizalmat, éppen akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne az együttműködésre.
Azok, akik most arról beszélnek, hogy a gazdaságot meg lehet menteni úgy, hogy szabadjára engedjük a járványt, álomvilágban élnek. A Covid-19 nem öl meg szinte mindenkit, mint az Ebola, de azért elég sok embert igen, és az influenzánál lényegesen könnyebben terjed. A beszámolók szerint még akkor sem egy könnyed betegség, ha a beteg nem szorul életmentő oxigénre vagy lélegeztetőgépre (csak ebben az esetben számít a megbetegedés „súlyosnak”), ráadásul maradandó tüdőkárosodást okozhat. Nem világos még az sem, hogy aki egyszer átesett a betegségen, az hosszú időre immunitást szerez-e – ehhez ugyanis még nem ismerjük eléggé a vírus működését.
A járványügyi szakértők szerint az sem reális elképzelés, hogy a járvány idejére hermetikusan elszigeteljük az időseket a társadalom többi részétől. Sok helyen fizikailag is együtt élnek a családok, az idősek ellátása valamilyen fajta érintkezés nélkül szinte lehetetlen, ezért nem meglepő, hogy a betegség terjedését modellezők – köztük a leggyakrabban hivatkozott Imperial College-tanulmány (pdf) – szerint a járványt akár csak a társadalom egy részében szabadjára engedő elképzelés összességében jóval több halált okozna, mint a szigorúbb védekezés. Arról nem is beszélve, hogy a 60 alattiakon végigsöprő járvány szintén rengeteg halálos áldozattal járna az ő körükben is, többek között az egészségügy túlterhelődése miatt.
Az biztos, hogy rengetegen vágynak arra, hogy észszerűen megalapozott gondolatmenetekkel igazolják a gazdaság azonnali újraindítását. Ilyen jel, hogy pillanatokon belül többmilliós nézettséget ért el egy hosszú anyag – eredetileg a medium.com-on jelent meg, ahonnan azóta eltávolították, most itt olvasható -, ami azt igyekezett bebizonyítani, hogy a „hisztéria” és a határozott ellenlépések többet ártanak, mint használnak. Az anyag szerzője egy virális marketingben jártas politikai szakember volt, tehát nem egy epidemiológus, ennek megfelelően az érvelés tele volt rossz fogalomhasználattal, félreértésekkel és csúsztatásokkal.
A politikusokban is megvan az igény, hogy valami huszárvágással rövidre zárják a gazdaságot és a társadalmat felőrlő vesztegzárat, különösen azokban, akik már korábban is az állam leépítésén dolgoztak. A sokat támadott, végül visszavont, a nyájimmunitás mielőbbi elérését szándékosan elérni kívánó brit terv mögött a miniszterelnök stratégája, Dominic Cummings tűnik fel. Donald Trump újranyitná az országot húsvétkor, amikor jó esetben is csak tetőzni fog a járvány (feltéve, hogy addig mindent megtesznek a feltartóztatásért, egyelőre nem úgy tűnik). Trump nyíltan a tőzsdeárfolyamokkal és a nagyvállalatok életben tartásával érvel, amikor erről van szó.
De más országok is nagyon lassan léptek, például Svájc, Hollandia, sőt, Svédországban még most is nyitva vannak az iskolák, a városokban tömöttek a buszok (kérdés, hogy meddig). A szomszédos, hasonló méretű problémával szembesülő Szlovákiához képest Magyarország is csúszásban volt a járványra adott válaszokban, nagy eséllyel a gazdasági szempontok hangsúlyosabb figyelembevétele miatt.
Pedig ha jobban belegondolunk, elég abszurd gondolat, hogy a mindennapi élet úgy mehetne tovább, hogy közben néznénk a Facebookon a videókat a túlterhelt János kórházról, és azon aggódnánk, hogy éppen melyik ismerősünk milyen súlyos állapotban van a vírus miatt. Közben az egekbe szökne a halálozás, hiszen az egészségügyi rendszer hadiállapotba állna át, ami miatt hosszú ideig nem tudnák ellátni a nem koronavírusos betegeket sem. Pánikhangulatban senki nem a vásárolgatáson töri a fejét.
Erről a pánikhangulatról nem a média tehet. A legnagyobb magyar gyógyszer-nagykereskedő vállalat, a Hungaropharma vezérigazgatója már akkor arról beszélt a G7 podcastban, hogy vásárlói roham indult a gumikesztyűk, maszkok és kézfertőtlenítők iránt, amikor a médiában még teljesen visszafogottan, alapvetően mint egy távoli, Kína-specifikus sztorit kezelték a járvány témáját, és Magyarországon még egyetlen egy esetről sem számoltak be a hatóságok.
Egyszerűen csak arról van szó, hogy az emberek nem hülyék,
a bizonytalanságra adott zsigeri reakciók mögött az emberi viselkedés hosszú idő alatt kialakult mozgatórugói dolgoznak. Ha például benne van a levegőben, hogy akadozni fog az élelmiszer-ellátás, akkor teljesen racionális dolog betárazni tésztából (vagy ha rövid távon nem is tűnik teljesen racionálisnak, középtávon akkor is kifizetődő lehet). Az sem tűnik őrült dolognak, ha a most bizonytalannak tűnő helyzetben inkább elhalasztjuk a drágább fogyasztási cikkek vásárlását, és megpróbáljuk maximalizálni a tartalékainkat. Vagy ha nem akarunk elmenni sehova, ahol emberek társaságában költenénk a pénzt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.