Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.03.05.
Az új Bizottság nem kívánja tudomásul venni, hogy egyes tagállamokban lábbal tiporják a demokratikus szabályokat – közölte az igazságügyi biztos. Reynders szerint a testület már most is igen határozottan lép fel a súlyos jogsértések ellen, minden lehetséges eszközt igénybe vesz, ideértve, hogy az Európai Bírósághoz fordul. Egyébként pedig szeptemberben előterjeszti jelentését, mármint hogy miként áll a jogállam az egyes tagországokban. A pénzügyi válság tapasztalatai alapján úgy gondolja, hogy egyáltalán nem formaságról van szó, a kollektív nyomásgyakorlás meghozhatja az eredményét. Olyan területeket mérnek majd fel, mint az igazságszolgáltatás függetlensége, a korrupció elleni harc, a sajtó sokszínűsége és az alkotmányba beépített fékek és ellensúlyok rendszere. Ennél a pontnál a biztos rámutatott, hogy Magyarország és Lengyelország ellen azért indult eljárás a 7-es paragrafus alapján, mert a két ország módszeresen megszegi normákat. Egyébként pedig a készülő jelentés azt is tartalmazza majd, miként lehetne javítani az állapotokon. A nagyobb nyomaték kedvéért tervezik, hogy meggyőzik az embereket és a vállalkozókat: nekik is érdekük, hogy ne legyenek alapvető jogállami hiányosságok. De persze ha ekkora jogsértések vannak, akkor ott csupán egyetlen intézmény mondhat hitelesen véleményt: az Európai Bíróság. Viszont Reynders bízik abban is, hogy a jövőben a demokratikus kritériumok betartásától teszik függővé a brüsszeli anyagi támogatásokat. Azt viszont nem tartja tragikusnak, hogy az Európai Tanács elnöke gyengítené e szankció elrendelésének lehetőségét, mert azért így is mennének előre a dolgok, és legalább nem állnának egyhelyben.
Fenntartja a véleményét a Freedom House, mármint hogy az Orbán-rezsim alatt Magyarország immár csak részben szabad. A lehetséges 100 pontból csupán a 70-et kapott. A nemzetközi civil szervezet legújabb demokrácia jelentése szerint a kormány továbbra is kemény politikát folytat a menedékkérőkkel szemben, ideértve, hogy többször megtagadta olyanoknak az étkeztetését, akiket a tranzitövezetekben őriztek. A helyzetképhez hozzátartozik, hogy ellenzéki erők, illetve újságírók már alig-alig képesek érdemben ellenállást kifejteni vagy bírálatot gyakorolni a hatalommal szemben. A Fidesz 10 éve uralja a politikát, az ellenzék szétaprózódott, és egyre több akadállyal, illetve korlátozással kell(ene) megküzdenie. Így mind nehezebb a dolga, ha meg akarja nyerni a választásokat, ideértve, hogy nemigen tud megjelenni a sajtóban, lejárató kampányok zajlanak ellene, miközben a kormánypárt állami eszközöket is mozgósítani tud. De ettől még az ellenzék feltűnően jól szerepelt az októberi helyi választáson. Orbán Viktor jelentős befolyást gyakorol a törvényhozás munkájára. Változatlanul nagy gond a korrupció, méghozzá a hatalom legfelső szintjein. És ezeket az eseteket nem vizsgálják ki kellőképpen. De hát a Fidesz kézben tartja a Számvevőszéket, mint ahogy több más intézményt is, amelyeknek feladata elvileg az ellenőrzés és nyomozás. A sajtó mozgáslehetőségét politikai szempontok alapját szabták meg, a médiát fokozottan uralják a kormánybarát orgánumok. Az idegengyűlölő hivatalos kampányok megtették hatásukat: igen magas azoknak az aránya, akik ellenségesen tekintenek a muzulmánokra. A kormány továbbra is igyekszik szoros fennhatósága alá vonni az iskolákat és egyetemeket. Most pedig már jó pár tudományos intézmény függetlensége is veszélybe kerül. A közeli sajtó együtt indít támadásokat a kiszemelt célpontok ellen, akiket sokszor csak Soros-ügynöknek neveznek. Előbb a CEU került célkeresztbe, majd az MTA is. De nyomás nehezedett olyan civilekre is, akik szembementek a kormány irányvonalával. Szintén aggasztó az igazságszolgáltatás autonómiájának állapota. A börtönök túlzsúfoltak, elégtelen az egészségügyi ellátás, rosszak a higiéniás viszonyok. A menekültek jogait rutinszerűen sértik meg. A roma kisebbség tagjait sűrűn éri hátrányos megkülönböztetés, kirekesztés, erőszak, gyakran sorsuk a szegénység. Továbbra is tapasztalni iskolai szegregációt.
FAZ
A Néppárthoz intézett memorandumról szólva a konzervatív újság azt írja, hogy Orbán Viktor támad, ahelyett, hogy visszavonulna. Persze neki jól jön, hogy a kerítés kiállta a próbát, és Szlovéniában, illetve Szlovákiában is olyan kormány alakul, amely alighanem egy követ fúj vele a migráció kérdésében. Ilyen háttér előtt különösen fontos a kezdeményezés, tehát, hogy az EPP nyisson jobbra, miután egyelőre érvényben maradt a Fidesz jogainak felfüggesztése. Ettől persze a magyar képviselők részt vesznek a frakció munkájában, hiszen szükség van a szavazataikra. Ellenfelei, mindenekelőtt Tusk, valószínűleg eltemethetik reményeiket. Mármint hogy Orbán magától kilép és így megoldódik az egész probléma. Ehelyett offenzívát indít. Nagyjából ugyanazt fogalmazta meg a kereszténydemokratáknak teendőként, mint amivel oly nagy sikert aratott csaknem egy hónapja egy római egy konzervatív konferencián. Fő mondandója, hogy a jobboldali-nemzeti erők harca a nemzeti önrendelkezésért, az ugyanaz, mint ami Reagan és II. János Pál alatt folyt a kommunista iga ellen. A globalizált baloldal, „rózsaszín rendőrállam” formájában visszatér az önkényuralom. Ráadásul a Néppárt eltávolodott nemzeti-konzervatív alapjaitól, így sokan nemigen tudják megkülönböztetni a liberálisoktól, zöldektől és szociktól. A pártcsalád e világnézeti zűrzavar folytán vesztette el többségét. Mondani sem kell, hogy ez az egész kimondatlanul is Merkelnek, illetve a CDU-nak is szólt. Szerinte a megoldást csak az jelentheti, hogy a jobboldalon kell keresni a koalíciós partnereket, nem pedig a baloldalon.
Az Amnesty International magyarországi programigazgatója megerősítette, hogy a magyar állami média módszeresen bojkottál bizonyos civil szervezeteket. Demeter Áron arra reagált, hogy a Politico pár napja a munkatársak belső levelezése alapján megírta: a Human Rights Watch-ról és más NGO-ról nem készülhet semmiféle anyag az MTVA-nál. Az AI legutóbb négy hónapja szerepelt egy MTI-hírben. (A Népszava akkor jelentette először, hogy létezik ez a bizonyos embargólista.) Demeter úgy véli, hogy ez a gyakorlat súlyos csapást jelent a sajtó- és szólásszabadságra, gátolja, hogy olyan értesülések is elérjék a közönséget, ami történetesen nem hivatalos forrásból származnak. De hát a média nagy részét a kormány irányítja, ezért gyakorlatilag visszhang nélkül marad, amikor pl. az Amnesty International arra figyelmeztet, hogy veszélyben van a bíróságok önállósága. Az ellenzéki orgánumok ugyanis csupán kevés embert érnek el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.