Szerző: Határátkelő
2020.03.13.
Meglehetős vitát kavart Péter minapi írása, melyben azt feszegette, vajon miért költöznek haza külföldről emberek. A vita nem csak a kommentmezőben zajlott, érkeztek emailben is hosszabb és rövidebb vélemények. Most utóbbiak közül teszek közzé hármat, próbálva egyensúlyozni a nézőpontok között.
"Soha nem jutott eszembe, hogy elhagyjam a hazámat"
„Hosszas értekezése az elmenőkről, hazatérőkről számomra azt mutatja, hogy Ön azok közé tartozik, akik az egész Földgolyót otthonuknak érzik.
Nincs ezzel semmi baj, mint ahogy azzal sincs, hogy sokan vagyunk, akik ezt a 93 ezer négyzetkilométert tekintik otthonuknak, a Hazájuknak.
Azt, hogy kit milyen motiváció késztet hazája elhagyására, eléggé körülírta. Azt, hogy valaki mindazon „negatívumok” ellenére itthon marad, vagy hazajön, azt már sokkal nehezebb szavakba foglalni.
Ez egy érzés, amit nehéz körülírni, de ezt érzem, amikor hazafelé átlépem a határt, ha végignézek a Káli-medencén, ha a Bükkben barangolok, ha a Hortobágy végtelenségét látom és sorolhatnám, miközben láttam a Niagara vízesést, bejártam Manhattant, Európa számos országát stb.
Soha nem jutott eszembe, hogy elhagyjam a hazámat, csak azért, mert éppen nem a számomra megfelelő állapotok uralkodnak.
Nem is igazán értem, hogy miért csodálkozik, hogy sokan jutna arra az elhatározásra, hogy hazajönnek. Bennük él még valami a hazájuk iránti szeretetből, amit időlegesen elnyomott a jobb megélhetés reménye.
De sokan érzik kinn, hogy idegenek maradnak választott országukban. Éppen ezért nem szabad csodálkozni azokon, akik hazajönnek, mint ahogy az itthon maradottak se csodálkozzanak, ha valaki új hazát keres magának.
Amit azonban megbocsáthatatlannak tartok az az, ha valaki azért jön haza, hogy azután itthon politikai hatalomhoz jutva külföldön ócsárolja hazáját csak azért, mert nem a neki tetsző oldal van hatalmon.” (Ferenc)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.