Szerző: BOKROS LAJOS
2020.03.27.
Szavakkal rombolni
A koronavírus-járvány kibontakozásával párhuzamosan megszólalt az örök guru, Matolcsy György, a jegybank elnöke, a kormányfő jobbkeze, és a hitelek törlesztésének és a kamatok fizetésének azonnali befagyasztását követelte. Mivel a pénzintézetek hevesen ellenezték ezt az ötletet, Matolcsy rögtön jelezte, hogy azokat szükség esetén a kormány saját hatáskörében rendeli el.
2020. március 18. fekete napként fog bevonulni a forint egyre szánalmasabb történetébe. A délelőtti kereskedésben az euró árfolyama áttörte a 350 forintos lélektani határt, aztán délben egy pillanatra megnyugodott a bűvös szint alatt. Sajnos nem sokáig. Délután három órakor a kormányfő elkezdett beszélni, és kijelentette, hogy hamar bevezeti a törlesztési és kamatfizetési moratóriumot. Beszéde alatt a forint árfolyama elérte a 357 forintot.
Hallom a kifogást: a forint gyors elértéktelenedéséhez semmi köze a kormány szónoklatainak és cselekedeteinek, hiszen ilyen kivételes és gyorsan súlyosbodó válsághelyzetben általában kitör a pánik, és a befektetők tömegével menekülnek a feltörekvő országok valutáiból. Noha nem tagadható ez a folyamat, érdemes megfigyelni, hogy a magyar forint nemcsak a dollárhoz és az euróhoz képest veszített értékéből, hanem a többi közép- és kelet-európai valutához képest is. Tessék megnézni a lej árfolyamát: még sohasem történt meg, hogy több mint 72 magyar firenzeit (forint = florentinus) kellett adni egy román oroszlánért (leu = oroszlán). Pedig Romániában még a magyarországinál is magasabb az infláció!
Olaj a tűzre, homok a gépbe
De mi lehet a baj azzal, hogy a jó szándékú kormány segíteni akar népén, és rákényszeríti az amúgy is elég kövér bankokat arra, hogy halasszák el az esedékes törlesztéseket és kamatfizetéseket (továbbiakban: fizetési moratórium). Nyilván a pénzintézetek ezt bőven kibírják, a válságban vergődő nép pedig fellélegezhet. Hol itt a probléma? Nem arról van-e szó, hogy a gonosz bankok és a spekulánsok bosszút állnak a forinton, így nehezítve tovább a kormány dolgát?
Azt állítom, hogy a fizetési moratórium ostoba és felelőtlen intézkedés. Egyrészt tovább rombolja a legyengült gazdaságot, mélyíti a válságot, másrészt nem szolgálja azok érdekét, akik a válság nyomán leginkább sebezhetők és valóban védelemre szorulnának egy szolidáris társadalomban.
A koronavírus-járvány gazdasági hatását tekintve főleg kereslet oldali törés. Ha a polgárok nem utaznak, nem mennek szállodába, múzeumba, nem járnak étterembe és színházba, nem látogatják a kocsmákat és a szórakozóhelyeket, akkor a közlekedés egy része, a szállodák, a vendéglátás, a kultúra iránti kereslet összeomlik. Az érintett cégek vagy elbocsátják dolgozóikat, vagy fele fizetéssel kényszerszabadságra küldik őket. (A bezárt iskolák oktatóinak bérét továbbra is folyósítja az állam.) A kereslet kezdeti kiesése azonban gyorsan tovagyűrűzik. A közlekedési vállalatok kevesebb üzemanyagot vesznek, a szállodák, az éttermek nem vásárolnak ételt és italt. (Az így tovább csökkenő keresletet csak részben pótolja a növekvő otthoni fogyasztás.) Nem véletlen, hogy az olaj világpiaci ára néhány hét alatt a harmadára esett, noha ebben szerepet játszott az is, hogy Oroszország és Szaúd-Arábia a legrosszabb pillanatban veszett össze azon, hogy melyikük mekkora részesedést őrizzen meg a kőolaj világpiacán.
Válsághelyzetben a kormányok egyik legfőbb feladata a visszaesés mérséklése és a válság által leginkább sújtott, leginkább sebezhető, legszegényebb rétegek támogatása, azoknak akiknek nincsenek pénzügyi tartalékaik, érdemi megtakarításaik. Hogyan éri el ezt a célt a fizetési moratórium? Eléri-e egyáltalán?
A fizetési moratórium megakasztja a pénz körforgását, csökkenti a banki hitelezést, ami tovább súlyosbítja a fizetési nehézségekkel küszködő, elsősorban kis- és középvállalatok működését. Ezek pénztárában nincs annyi tartalék, hogy átvészeljék a nehéz időket. (A nagyvállalatok nagy része nem megy tönkre; ők egy időre beszüntetik a termelést, bezárják a gyárat, és hazaküldik dolgozóikat. Látjuk, pontosan ez történik például az Audinál és a Mercedesnél.)
Ha lassul, néhol megakad vagy éppen megáll a termékek és a pénz körforgása a gazdaságban, akkor nem olyan intézkedésekre van szükség, amelyek ezt a körforgást tovább lassítják vagy még inkább megakasztják. Márpedig a fizetési moratórium ilyen intézkedés. Képletesen szólva: nagy szemcsés homokot szór a gazdaság fogaskerekei közé olyan körülmények között, amikor éppen gépolajra, mégpedig sok olajra lenne szükség. Emlékszik még valaki Széchenyire?
Nem akarok ötleteket adni, de a fizetési moratórium azért is káros, mert ehhez előbb-utóbb betéti moratórium társul. Ha egy pénzintézet eszközeinek pénzzé tehető mivolta (likviditása) csökken, akkor életképességének megőrzéséhez az tartozik, hogy forrásainak pénzre válthatóságát (likviditását) is csökkenteni kell. Vajon mit fog szólni a nép ahhoz, ha a kormány korlátozza a betétek kivételét? Vajon mi lesz a gazdasági és politikai következménye annak, amikor a lakosság nem vagy csak sokkal korlátozottabban fér hozzá saját megtakarított pénzéhez? Látja-e mindenki, hogy a banki mérleg két oldala szorosan összefügg?
Csak halkan jegyzem meg, hogy az önálló bankfelügyelet (régi nevén PSZÁF) felszámolása óta az MNB nemcsak a monetáris politika, hanem a pénzintézetek egyedi minőségi szabályozásának is a letéteményese. Őrült ellentmondás, noha a mai vezetéssel az élén nem kivételes, hogy maga a jegybank javasolja olyan intézkedések bevezetését, amelyek a felügyeletére bízott bankok mérlegének minőségét jelentősen lerombolják.
Még van három óriási probléma. Egyrészt a fizetési moratórium azokat is megsegíti, akiknek nem csökkent a jövedelme, és nem veszett el a munkahelye, így képesek lennének a folyamatos adósságszolgálatra. Ez nem véletlen, mert ebből a szempontból minden általános intézkedés túlzó és/vagy fölösleges. Másrészt a fizetési moratórium megerősíti a nemfizetés kultúráját egy olyan társadalomban, amelyik ugyan már rég nem úri, de urizál: fájjon a hitelező feje. Harmadszor, és ez a legfontosabb: a fizetési moratórium mindenekelőtt azokat segíti, akiknek hitelük van, nem pedig azokat, akiknek most kiesik a jövedelmük. Márpedig az előbbi kör elsősorban a jómódúakból, a második a szegényebbekből áll. A kettő korántsem ugyanaz, noha van átfedés. (Sok alacsony jövedelműnek is van hitele, de kevesebb, mint a gazdagoknak. Az arányok sokat számítanak.)
Megállapítható tehát, hogy Orbán és Matolcsy intézkedése gazdaságilag káros, szociálisan igazságtalan. Végtelenül romboló és szolidaritásellenes lépés. Ami nem véletlen; idestova tíz éve látjuk, hogy ilyen az önkényuralom gazdaság- és társadalompolitikája...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.