POLITIKAI KOCKÁZATOK A MAGYAR BANKRENDSZERBEN

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: VÁRHEGYI ÉVA
2020.03.13.

A magyar bankrendszert változó mértékben és módszerrel tartja befolyása alatt a politikai hatalom. A rendszerváltást követően a bankok fokozatosan kiszabadultak a politika fogságából, ám néhány év elteltével a kormányok újra aktivizálódtak: eleinte finomabb, majd egyre durvább módszerekkel próbálták a szolgálatukba állítani őket. A kormányzati befolyás megnöveli a kockázatos kihelyezéseket, és gyengíti a bankok tőkeerejét. A bankrendszer emiatt szükségessé váló stabilizálása súlyos terhet rak a társadalomra, miközben a kockázatokat megnövelő állami beavatkozásra is módot ad, és így egyfajta ördögi kör kialakulásához vezet.

A rendszerváltással felszínre került, a pártállami idők hitelezési gyakorlatából eredő hazai bankválságok világosan megmutatták, milyen veszélyekkel jár az, ha a politika rátelepszik a bankszektorra. A pénzügyi rendszer zavartalan működését akkoriban már csak állami mentőakciókkal lehetett biztosítani. Az 1992–95 között levezényelt hitel-, adós- és bankkonszolidáció komoly áldozatot követelt meg a magyar társadalomtól: a két tucat válságos bank megmentése az akkori éves GDP egytizedébe, mai értéken több mint ezermilliárd forintba került. Mindez olyan időszakban terhelte meg az állami büdzsét és rajta keresztül a magyar polgárokat, amikor a korábbi évtizedek politikájának más súlyos következményei is felszínre jutottak. Akkor, amikor a piaci igényekhez nem igazodó gazdasági szerkezet és gyenge hatékonyság miatt milliók veszítették el a munkahelyüket, és amikor a felhalmozódott államadósság miatt elkerülhetetlenné vált a költségvetési kiadások csökkentése.

Bár a bankrendszer működőképességének megőrzése érdekében kibocsátott államkötvények hosszú évekre megterhelték a büdzsét, a politikai hatalom nem mondott le róla, hogy időről időre a saját szolgálatába állítsa a bankokat. Míg a kilencvenes évek második felében a bankok privatizációjával jelentősen csökkent a politika befolyása a szektorban, az új évezredben ismét erősödött a kormányok késztetése arra, hogy az üzleti bankokat is saját céljaikra használják fel. A 2000-es évek elején a már jórészt magánkézbe adott bankrendszert a növekedést erőltető gazdaságpolitika szolgálatába állították, ami ismét megnövelte a hitelezési kockázatokat. Ezeket jócskán felerősítette az időközben kirobbant pénzügyi világválság, így újabb stabilizáció vált szükségessé. A 2010-ben hatalomra került kormány elsősorban a tulajdonosi irányításon keresztül igyekezett befolyásolni a bankokat, és a célzott hitelezés mellett, új motivációként, a személyes haszonszerzés is megjelent. A korábbiaknál közvetlenebb ráhatások tovább növelik a bankszektorban felgyülemlő kockázatokat. A bankrendszer leigázáshoz vezető út felidézését követően e kockázatok mibenlétét próbálom felderíteni...

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/11. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/11. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)