NŐNAP UTÁN

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: HORN ANNA
2020.03.09.

Remélem, minden nőtársam boldog volt tegnap és ma már szabad nem annyira szép dolgokat írni magunkról, lányokról, asszonyokról, idős hölgyekről.

Én is örültem, amikor megkaptam a tulipánt a páromtól és még akkor is, amikor elindultunk barátokhoz vendégségbe. Majdnem két keresztutcán át tartott a jókedv és elégedettség, amikor is megláttuk az első rendőrautót, amelyik lezárta a főutat – demonstráció miatt. Hát, istenem, mondtuk, vagy a nyugdíjasok, vagy a mezőgazdászok – az utóbbiak hetek óta tüntetnek a termékeik alacsony felvásárlási árai miatt – vagy ki tudja? Éljen a szabadság, a demokrácia, a tiltakozás joga.

És akkor, még kicsit távolabbról, megláttuk a menet elejét. Egyforma lila színbe öltözött, hatalmas dobokat a nyakukba kötve és azokat verve a lépés ritmusát diktálandó, vonultak a NŐK. Jogaikat követelve, egyesek ordibálva, – teljesen értelmetlenül, mert a doboktól egy szót sem lehetett érteni. Ahogy odaértünk a kereszteződéshez azt láttam, hogy sem mosoly, sem kedvesség nincs ezekben a „társaimban” – eltorzult vonásokkal püfölik tiszta erőből a szerencsétlen dobot, ami úgy lifeg az oldalukon, mint egy idegen test. Időnként sikerült, viszonylag összhangban, belekiabálni a vasárnap békés csendjébe, hogy „Követeljük a jogainkat! Kiállunk a nők jogaiért!”, ilyesmik.

Hát, kérem szépen, én nem hogy nem vennék részt egy ilyen tüntetésen, nemhogy örülnék az eltorzult arcoknak, a körbe-körbe küldözgetett kihívó tekinteteknek – hanem azt gondolom, hogy ebben is valami nagyon félrement, már elég régóta.

Úgy vélem, uniós állampolgárként minden jogom megvan a

– szavazásra

– tanulásra

– munkára

– párválasztásra

– együttélésre, válásra

– hülyeségek elkövetésére stb. Pont úgy, mint a férfiaknak.

A leghangosabban követelt jog az egyenlőség volt, amivel viszont nem tudok mit kezdeni. Miben akarunk „még egyenlőbbek” lenni?

...

ITT OLVASHATÓ