MOST NINCS VÍZ, CSAK TÁTOGÁS – IPPER PÁL ÉS IPPER PÉTER: ÚJSÁGÍRÓI ÉLETPÁLYA MAGYARORSZÁGON ÉS AUSZTRÁLIÁBAN

168 ÓRA ONLINE
Szerző: SEBES GYÖRGY
2020.03.15.

Fél évszázada a 168 Óra című rádióműsor – amelynek szellemi örököse lapunk – egy új hangot és reményt jelentett az akkori médiapiacon. Az alapító főszerkesztő, Ipper Pál fiának újságírói pályája is abban az időben indult. Ipper Péter szakmai életútja – amelyről nemrég mesélt lapunknak – pedig jelképesnek is tekinthető. Bár tele van pozitívumokkal, egyáltalán nem nevezhető sikertörténetnek. De tanulságos.

Jövőre lesz ötven éve, hogy lapunk címe márkanév lett a médiában. 1971. április 10-én hangzott fel először a Kossuth Rádióban, hogy 168 Óra. Ez a politikai magazin minden tekintetben kuriózumnak számított. Már azzal is, hogy nem volt szignálja: a bemondó délután négy órakor felkonferálta, és utána egyetlen gongszó jelezte, hogy kezdődik az adás. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy mindvégig a Magyar Rádió legkiválóbb szerkesztői és riporterei készítették igazi műhelymunkával, és mindig azzal foglalkozott, ami a leginkább érdekelte és érintette a hallgatókat. Gyakran tabutémák is megjelenhettek a kínálatban, és kétségkívül hozzájárult egy olyan nyitottabb társadalom megteremtéséhez, ami a rendszerváltáshoz vezetett.

A műsor persze nem egyik napról a másikra született. Ha tehát ragaszkodunk az évfordulókhoz, nyugodtan mondhatjuk, hogy a 168 Óra gondolata éppen ötvenéves. Alapító főszerkesztője, Ipper Pál addigra rengeteg tapasztalatot szerzett a médiában. 1953-tól volt a Magyar Rádió munkatársa. Dolgozott a műsorszerkesztőségben, az irodalmi osztályon, az idegen nyelvű szerkesztőségben, végül a politikai adások főszerkesztőségében. Éveken át a hírszerkesztőség egyik vezetője volt, 1963-tól pedig New York-i tudósító. Azonkívül, hogy világtörténelmi jelentőségű eseményekről számolhatott be, nyilvánvalóan megtanulta az elektronikus média felhasználását, tehát szinte adott volt, hogy ő rakja le az addig ismeretlen műfaj alapjait a hazai rádiózásban.

Azt viszont bizonyára kevesen tudják, hogy mire elhangzott az első adás, Ipper Pál hivatalosan már nem a Magyar Rádió munkatársa volt. Addig is gyakran szerepelt persze a televízióban, de 1971-ben át is ment a Híradóhoz. Ez lényegében nem változtatott semmin, akkoriban nagy volt az átjárás a két intézmény között, olyan kevés volt a valódi szakember, hogy sokan mindkét helyen dolgoztak. Ipper Pál váltásának azonban, ha lehet így mondani, családi okai voltak. Fia, Péter ugyanis akkor kezdett dolgozni a Magyar Rádióban, és a papa vigyázott, nehogy bárkiben felmerüljön, hogy elvtelenül segítene neki. Igaz, előtte még szólt valakinek, hogy „hallgassák meg a gyereket, hátha tudják használni”.

– Megpróbált elengedni, hogy a magam útját járhassam. Nem szólt bele semmibe – mesélte Ipper Péter, aki azonban sosem felejti el, mennyit tanult az édesapjától, anélkül hogy tudatosan bármire tanította volna. – Inkább úgy mondanám, rám ragadt otthonról. Egy példa erre, hogy amikor 1968-ban lelőtték Robert Kennedyt, azt én láttam élő adásban a tévében, és szóltam apámnak,hogy „munka van”. Ugyanez történt Martin Luther King meggyilkolásakor is.

Ipper Péternek azonban amúgy is jó iskolái voltak. Rádiós-tévés újságírást tanult a New York-i Egyetemen, aztán a The New York Timesnál volt gyakornok, rövid ideig Edinburgh-ban is dolgozott a BBC Rádiónál. Ilyen előzmények után került a Magyar Rádió angol szekciójába...

ITT OLVASHATÓ