Szerző: Határátkelő
2020.03.04.
Azt mondják, hétévente változik az ember, a hetes számban egyébként is van valami mágikus. Szóval valahol adja magát, hogy egy régi szerző, Magda (aki korábban itt és itt írt posztot) kicsit visszatekintett a brit fővárosban töltött első hét évére.
„Mi változott a hét év alatt?
A hét fontos szám. Hétévente cserélődnek le a sejtjeink, a hét év kritikus egy kapcsolatban, hét napból áll a hét, Hófehérke és a hét törpe, a hétfejű sárkány, és természetesen a 007-es James Bond.
Végigkísért a hetes szám egész életemben. Minden lakcímemben benne van: 17, 27, 47. A hetes csoportba jártam a főiskolán, az első emelet 7-ben laktam. Jó, be is fejeztem a számokat, kezd unalmas lenni a bevezető.
Látom, ahogy az olvasó a sarokba hajítja a telefonját, hogy na már megint mit posztolt ez a szerencsétlen határátkelő? Nézzük inkább, hogy mi változott velem Londonban az elmúlt időszakban.
A lakóhelyem nem nagyon
Csak visszatértem oda, ahol a londonimagyar karrierem kezdődött. Kiköltözéskor három hónapig laktam a tottenhami gettóban. Utána London teljesen másik végébe költöztem hat évre.
Égre-földre esküdöztem a barátnőmmel kézenfogva, hogy mi aztán most már sehova nem mozdulunk innen, dél-nyugat londoniak lettünk örökre. Olyan vehemensen védtük a Temze másik partján lévő városrészt, mintha csak egy Pest-Buda háborúba csöppentünk volna. (Még mielőtt: szigorú értelemben vett pesti vagyok, sőt, nagykörúti.)
Itt még a levegő is más, északon az emberek bunkók, és különben is tele van magyarral, ki a fene akarna ott lakni? Végül is én...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.