KOLTAI LAJOS: MINDEN EMBERI ARCBAN VAN VALAMI SZÉP

24.HU
Szerző: JANKOVICS MÁRTON
2020.02.29.

Hatalmas ajándéknak tartja, hogy újra együtt dolgozhatott Szabó Istvánnal és Klaus Maria Brandauerrel, akikkel annak idején az Oscar-díjas Mephistót is közösen forgatták. A Zárójelentés szerinte megmutatja, hogy ugyanazok a hatalmi viszonyok egy birodalomban és egy faluban is kialakulhatnak. A korábbi filmjeiben megszokott kosztümök és paloták hiánya sem zavarta, mert a lényeg szerinte úgyis az emberi arcokon történik. De mikor lett az arcközelik megszállottja? Kivel íratná meg a saját gyerekkorát? És vajon frusztrálja-e, hogy az utóbbi bő évtizedben minden rendezői terve kisiklott? Interjú Koltai Lajossal.

Legutóbbi filmje, a 2007-es Este bemutatójakor úgy érezte, hogy nincs visszaút a rendezői székből, és még ha Giuseppe Tornatore vagy Szabó István hívná operatőrnek, akkor sem vállalná. Mi változott azóta?

Emlékeim szerint azt mondtam, hogy csak kettejüknek mondanék igent. Ők voltak kiemeltek, Pista legalábbis mindenképpen. Tornatore egy római kávézásunk során döbbent rá, mi a helyzet. Épp készült egy forgatásra, és el akart csábítani, mert nagyon boldog volt mindkét korábbi filmünkkel, Az óceánjáró zongorista legendájával és a Malénával is. Így azt hitte, adódik még egy lehetőség a közös munkára. Ültünk a kávéházban, és én első rendezésemről, a Sorstalanságról magyaráztam neki nagy lelkesen, hogy miként fogom megcsinálni. Ő pedig csak nézett, nézett, majd azt mondta:„Na, most tudom, hogy te soha többet nem fogsz velem forgatni. Amilyen intenzitással beszélsz a saját ügyedről, biztos, hogy elválnak útjaink”.Pedig volt egy nagyon nagy filmterve, amit egyszerűen csak úgy emlegettünk, hogy „La Grande”. Isteni történet volt, de a mai napig nem valósult meg. Maradt a barátság, bár nem találkozunk túl sokat.

Szabó István előző filmjét, Az ajtót már szintén nem ön fényképezte. Vele milyen volt újra együtt dolgozni?

Olyan természetes, mintha a bátyám volna. Nagyon sajnálatos, hogy Az ajtón nem tudtam vele dolgozni. Az azért történt, mert épp készültem egy filmre, amit én rendeztem volna. Jeremy Irons lett volna a főszereplő, már nagyban próbáltunk vele egy londoni szálloda halljában. Sosem felejtem el, hogy cilinderben jött, én meg kérdeztem tőle, miért. Azt mondta, akkor jön cilinderben, ha jó kedve van, és most jó kedve van, hogy belevágunk ebbe a filmbe. Végül azonban nem lett belőle semmi, egy elhazudott pénz volt, kiderült, hogy nincs meg a költségvetés. Tehát leforgathattam volna Pistával Az ajtót is, de ezt már nem lehetett visszacsinálni. Ilyen az élet...

ITT OLVASHATÓ