Szerző: Markó Ferkó
2020.03.17.
Dél-Szudánban kutatok, évente pár hónapot. Idén április első hetéig terveztem kint maradni, de a súlyosbodó helyzet miatt múlt hét szerdán eldöntöttem, hogy hazautazom, és önkéntes karanténba helyezem magamat. Itt vette kezdetét egy rendkívül hosszadalmas és nyögvenyelős utazás, hogy végül hétfő délben megérkezzem Budapestre.
Az utazás legmegdöbbentőbb eleme mindenképpen az volt, hogy a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren semmi jele nem volt a készültségnek, vagy hogy az egész világ éppen egy vészhelyzettel küzd. Mindannyian láttuk Orbán Viktor Kossuth-díjas színész előadásában az itt-a-hőmérő-hol-a-hőmérő fergeteges szkeccset, ennek ellenére engem vagy egyetlen utastársamat sem állított meg senki. Nincsenek tájékoztató táblák. Az érkező utasokat beterelik a távozók közé. Hétfőn minden étterem, bár és bolt ugyanúgy nyitva volt, mint békeidőkben. Sehol egy maszkos ember. Nem kell egyetlen formanyomtatványt sem kitölteni, hogy kikkel és hol érintkeztünk, és honnan és miért jöttünk. Senki sem méri meg a beutazók hőmérsékletét, hogy legalább a már tüneteket mutatókat kiszűrjék. A kíváncsiság kedvéért lemértem, hogy mennyi idő telt el a repülőgép ajtajának kinyitása és a taxiajtó becsapódása között, leszámítva a csomagokra várással eltöltött perceket:...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.