Szerző: CSERI PÉTER
2020.03.28.
Amikor 1920 márciusában Horthy Miklós kormányzó lett, akadt-e bárki az országban, aki sejtette, netán előre jelezte, hogy egy közel negyedszázadig tartó rezsim veszi kezdetét?
Hatos Pál: 1918 és ’20 között viharos gyorsasággal változott a történelem. Sokan léptek elő ekkor a történelem színpadára az ismeretlenségből. 1919 májusában aligha sejtette bárki, hogy egy évvel később Horthy Miklós lesz Magyarország kormányzója, sőt igazából azt se tudjuk teljes bizonyossággal, ki vagy mi bírta rá, hogy „ne hallgassa tovább a fű növését” a birtokán, Kenderesen, s politikai szerepet vállaljon, de minden bizonnyal nagy szerepe volt ebben a véletleneknek. Horthy személye körül már 1919 nyarán Szegeden kialakult egyfajta kultusz: úgy tekintettek rá az itt gyülekező figurák – akár a régi elit tagjai, akár volt a Károlyi-párti ügyvédek, de legfőképp a katonatisztek –, mint egy kudarcot nem ismerő, rendíthetetlen katonára. Augusztusban érkezett meg a Nemzeti Hadsereg fővezéreként Siófokra, szeptemberben már teret neveztek el róla ugyanott. Az ekkor már száműzetésben lévő Károlyi Mihály az itthon maradt nővérétől kapott egy levelet, amelyben Károlyi Erzsébet azt írta, az arisztokraták Horthyt akarják királynak, ezért tudatosan építik a kultuszát.
Az akkori magyar politikacsinálók jelentős része az arisztokráciához tartozott, amelynek tagjai közül sokan úgy számoltak: Ferenc József egykori szárnysegéde mi máson ügyködne, mint hogy a törvényes király, IV. Károly uralmát visszaállítsa.
Romsics Gergely: Mire eljutottunk 1920 márciusáig, már nem volt kérdés, hogy Horthy Miklós lesz a kormányzó, mégpedig azért, mert ő volt az a kompromisszumos jelölt, akit az ekkor Magyarországon létező összes számottevő hatalmi csoportosulás elfogadott. Persze nem egyforma mértékben, és más-más megfontolásból. A Habsburg-párti, vagy legalábbis Habsburg-szimpátiákkal bíró katolikus, konzervatív vagy akár szabadelvű főnemesi rétegek – a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjában tömörülők – inkább csak feltételesen támogatták Horthyt. Sokan közülük azért, hogy egy megfelelő pillanatban Horthy visszaléphessen IV. Károly javára. Ugyanakkor a rendkívül heterogén szabad királyválasztói táborban, amelynek tagjai ekkor a legnagyobb tömegbázissal rendelkező Kisgazdapártban gyülekeztek, részben az teremtette meg a törékeny egységet, hogy letették a voksukat Horthy mellett. Nagyatádi Szabó István pártvezér már 1919 októberében egy nyilvános beszédben kiállt Horthy mellett, amikor lehetséges és kívánatos kormányzóként jelölte meg.
1920 márciusában minden bizonnyal csak a szegedi katonatisztek gondolták úgy, hogy Horthy kormányzóságával egy hosszú ideig regnáló rezsim kezdheti meg a működését. Ők viszont a korszak európai radikális jobboldali gondolkodásában prominensen jelen lévő nemzetmentő diktátor szerepét osztották volna Horthyra.
Romsics Gergely: Mire eljutottunk 1920 márciusáig, már nem volt kérdés, hogy Horthy Miklós lesz a kormányzó, mégpedig azért, mert ő volt az a kompromisszumos jelölt, akit az ekkor Magyarországon létező összes számottevő hatalmi csoportosulás elfogadott. Persze nem egyforma mértékben, és más-más megfontolásból. A Habsburg-párti, vagy legalábbis Habsburg-szimpátiákkal bíró katolikus, konzervatív vagy akár szabadelvű főnemesi rétegek – a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjában tömörülők – inkább csak feltételesen támogatták Horthyt. Sokan közülük azért, hogy egy megfelelő pillanatban Horthy visszaléphessen IV. Károly javára. Ugyanakkor a rendkívül heterogén szabad királyválasztói táborban, amelynek tagjai ekkor a legnagyobb tömegbázissal rendelkező Kisgazdapártban gyülekeztek, részben az teremtette meg a törékeny egységet, hogy letették a voksukat Horthy mellett. Nagyatádi Szabó István pártvezér már 1919 októberében egy nyilvános beszédben kiállt Horthy mellett, amikor lehetséges és kívánatos kormányzóként jelölte meg.
1920 márciusában minden bizonnyal csak a szegedi katonatisztek gondolták úgy, hogy Horthy kormányzóságával egy hosszú ideig regnáló rezsim kezdheti meg a működését. Ők viszont a korszak európai radikális jobboldali gondolkodásában prominensen jelen lévő nemzetmentő diktátor szerepét osztották volna Horthyra.
Úgy képzelték, hogy az egykori altengernagy lehetne egy olyan nemzeti kibontakozásnak a vezetője, amely egy katonai felügyelet alatt létrejövő tartós, autoriter-parancsuralmi rendszert építene föl. Mivel 1919–20-ban ezek a politikai erők komolyan mérlegelték, hogy milyen mértékben lenne egy katonai diktatúra felé eltolható a rendszer, számukra a kormányzóválasztás egyszerre volt győzelem és vereség. Jelöltjük elfoglalhatta az államfői pozíciót, de sokkal gyengébb jogkörökkel, mint kívánták volna. Nem véletlen, hogy Horthy nem volt hajlandó ünnepeltetni magát, nem mondott beszédet, letette az esküt a Parlamentben, majd gyorsan távozott. A kormányzóválasztás valójában egyetlen politikai erő számára sem volt diadal: az aktuális erőviszonyokat tükrözte, amelyet a szereplők akkor elfogadtak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.