HOGYAN LEHETNE HINNI?
ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLISZTIKA
Szerző: KOVÁCS ZOLTÁN
2020.03.27.
A kormánypárti többség tíz éve veszi semmibe a parlamenti ellenzéket. Pökhendi és lekezelő. Most, a hét elején, amikor szüksége lett volna rá a négyötödös szavazati arányhoz, szemére veti, hogy nem együttműködő olyan döntés meghozatalában, amelyik beláthatatlan ideig hatalmazná föl a kormányt különleges rendelkezések meghozatalára és azok hatályban tartására. Erről folyt hétfőn a parlamenti vita. A kormány törvényjavaslatot nyújtott be, amelyben a március 11-én kihirdetett veszélyhelyzet meghosszabbítását, az eddig hozott intézkedések megerősítését és a további intézkedésekre adott felhatalmazás megadását kéri. A vita lényegében arról szólt, hogy a felhatalmazás határozott ideig szóljon, vagy nem konkrét időpontig, hanem a járvány végéig, amit a kormány vagy az Országgyűlés állapítana meg. A kormánypárt egyik érve az volt, hogy ilyen helyzetben folyamatosan kénytelen hozni olyan szabályokat, amelyek a járvány egészségügyi és gazdasági hatásainak csökkentését szolgálják. Ma még az sem látszik pontosan, milyen körben válik szükségessé a szabályozás, az meg különösen nem, meddig tart a veszélyhelyzet. Vagyis arra kértek felhatalmazást, hogy a kormány bármiről és bármeddig dönthessen. Kétségtelen, tartalmilag korlátozó, hogy mindez a koronavírusra tekintettel történhet, de az elmúlt tíz év azt mutatja, ez a kormány a saját maga által meghozott garanciális szabályokra és döntésekre egyáltalán nincs tekintettel. Ha úgy gondolja, nem korlátozza szinte semmi. E körben először nyilván a migránsválság 2015-ös kihirdetésére gondolhatunk: pillanatnyilag sem migráns, sem ilyen jellegű válsághelyzet nincs, a ma is tartó hatálynak ezért ép ésszel felfogható indoka sincs, mégis hatályos. De ez csak a legutóbbi átmenetinek szánt intézkedés, aminek föloldásáról öt éve szó sem esik, könnyen összerakható egy korántsem teljes taxáció, kiknek mit mondott a miniszterelnök, aztán hogyan nem tartotta be!
Például a diákoknak: ingyenes lesz a felsőoktatás – nem lett. Pedagógusoknak: lesz pedagógusi életpályamodell – nem lett. A szakszervezeteknek: szociális kérdéseket érintő törvények előtt kikéri a véleményüket – nem kérte. A magán-nyugdíjpénztári tagoknak: csak átmenetileg veszi el a pénzüket – végleg elvette. A bankoknak: átmeneti lesz a banki különadó – végleges lett. Megszűnik a korrupció – mára Európa egyik legkorruptabb országa Magyarország. Magyarországnak semmi keresnivalója Keleten, mondta 2009-ben – ma máshol se hajlong, csak az oroszoknál és még keletebbre. A kormány megbízható partnere lesz az Európai Uniónak – nem lett megbízható partner, egyre inkább Európa szemete lesz a folytonos politikai kétszínűséggel. Csökkenti az állami kiadásokat – nem csökkentette, az elmúlt tíz év alatt többszörösére hízott az apparátus, a miniszterek, államtitkárok és helyettes államtitkárok száma háromszorosa a korábbinak. (Sőt: a magyar állam az unióban újabban a két legdrágább egyike: az „általános közszolgáltatások” rovatban Görögország mellett Magyarországon is 8,3 százalék szerepel.) Megszűnik a kivételezés, átlátható lesz a pályázati rendszer – nem lett átlátható, az agrárgazdálkodókat például letakarították a földekről, a pályázatok egy részét titkosították. Felzárkóztatják a leszakadt régiókat – ilyen nem történt, ezek a régiók tovább szegényedtek. Ha mindent felsorolnék, ez a lapszám alsó pagina nélkül jelenne meg. Vajon miért kellene az ilyen kormánynak hinni, ki tehet arról, hogy mára ekkora bizalmi deficittel küzd?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.