HARMINC ÉV ÁLLAMI OKTATÁS UTÁN ALTERNATÍV ISKOLÁBAN FOLYTATJA PÁLYAFUTÁSÁT A TANÍTÓNŐ (INTERJÚ)

ÁTLÁTSZÓ / OKTATÁS
Szerző: ÁTLÁTSZÓOKTATÁS
2020.03.26.

A magyar közoktatási rendszeren belül két nagy kategóriát különböztethetünk meg: az állami és az alternatív iskolákat. Hogy ebbe a két, igen erősen eltérő kategóriába mélyebb betekintést nyerhessünk, Kiss Virágot hívtuk segítségül, Karácsony Gergely budapesti főpolgármester pedagógus feleségét, aki 29 év állami oktatás után 180 fokos fordulatot véve az Alternatív Közgazdasági Ginázium (AKG) Általános Iskola tantestületében folytatja pályafutását.

ÁO: Miért pont a tanári pályát választottad?

K.V.: Amióta az eszemet tudom, gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Az általános iskola elvégzése után nem volt kérdés, hogy hova megyek tovább tanulni. Tanító, vagy óvónő szerettem volna lenni, úgyhogy az óvónőképzőbe jelentkeztem, és miután elvégeztem, egyből felvettek a tanítóképzőbe. Három év után végeztem nyár elején, és augusztusban már ott találtam magam a Fillér Utcai Általános Iskolában. Napközisként vettek fel, de az évkezdés előtt négy nappal kiderült, hogy valaki elmegy, és nekem kell beugranom a helyére, úgyhogy tanítani is fogok. Ezzel bedobtak a mélyvízbe. Egy nagyon tapasztalt, nagytekintélyű tanítónőnek voltam a párja, én vittem a matematikát és a készségtárgyakat. Tulajdonképpen 1990–től 2019–ig a Fillér Utcában tanítottam.

ÁO: Minek köszönhető, hogy majdnem három évtized után munkahelyet váltottál?

K.V.: A Fillér utcában eltöltött hosszú évtizedeknek az lett az eredménye, hogy elég sokan elkezdtek tudni rólam. Nem is tudom, hogy hogy, csak azt hallottam, hogy harmadik ismerős gyereke hozzám akar jönni, mert hallották, hogy én hogy tanítok. Ezek ilyen “játszótéri híradók” valószínűleg.

Nekem van egy Waldorf tanári diplomám, és szakmai körökben tudták, hogy egy állami iskolában dolgozom, ezért már 10–15 éve keresnek meg rendszeresen különböző alternatív iskolákból, mint például a Lauderből, Rogersből, Waldorf iskolából, hogy menjek át hozzájuk tanítani.

A 2003/2004–es tanévben lettem tagja a Szabad Iskolákért Alapítványnak. Ez egy olyan műhely, melynek tagjai magyarországi, de leginkább budapesti alternatív iskolák alapítói, akikkel közösen folytatunk komoly szakmai munkát, és dolgozunk ki tréningeket. Itt is sok iskolából megismertek, és próbáltak magukhoz átcsábítani, de mindig nemet mondtam.

Maradtam egy állami iskolában, mert azt gondoltam, hogy így legalább 30–32 családnak van esélye arra, hogy a közoktatáson belül egy humánusabb, szelídebb és gyermekközpontúbb oktatásban részesüljön. Úgy éreztem, hogy nekem ez a dolgom, hogy ne egy alternatív iskolában tanítsak, hanem egy menekülési útvonalként szolgáljak néhány gyereknek, és ez így is volt. Főleg olyanok jöttek hozzám, akiknek egy Waldorf mondjuk túlzás, de a közoktatás túl poroszos, és e két véglet között voltam én egy átmenet...

ITT OLVASHATÓ