Szerző: GYARMATI ANDREA
2020.03.21.
Napok óta bújom az orvosi könyveimet is, hogy olyat tudjak mondani, írni, ami segítség a bajban. Mert most baj van és muszáj segíteni, erre esküdtem fel negyvenegy éve orvosként.
Gyermekorvos vagyok, de sem nem infektológus, sem nem epidemiológus, vagyis sem a fertőző betegségeknek, sem a járványtannak szakembere. Abban azonban biztos vagyok, hogy segít, ha értjük, ami történik.
Ez most egy olyan helyzet, ami a mi életünkben még nem fordult elő, ismeretlen mindannyiunk számára, ezért félelmetes.
Sok az információ, túl sok az egymásnak ellentmondó vélemény, rettentő nehéz értelmezni, ami megjelenik.
Rengetegen bagatellizálják a veszélyt, köztük eddig megbízhatónak elkönyvelt emberek, szülők is. Ez komoly baj.
A járványhelyzet pszichés feldolgozása hasonlít a nagybetegségek esetén tapasztalt hárítás általános stációira:
- először a tagadás, vagy elutasítás („hát, ez velünk nem fordulhat elő”)
- aztán a düh („miért pont velünk?”)
- majd az alku („ha jóra fordul minden, ígérem, hogy…”)
- végül az elfogadás.
Igazán nagy bajban felléphet pánik is, mint ahogy most is tapasztalni néhányaknál...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.