Szerző: BOKROS LAJOS
2020.03.06.
25 évvel ezelőtt gyökeres fordulat történt a magyar gazdaságpolitikában. Megkezdődött a gazdaság és főképpen az államháztartás pénzügyi stabilizálása. A program kettős célja a legkevésbé sem lopakodó államcsőd megakadályozása és a gazdaság fenntartható, tehát egyensúlyőrző növekedési pályára állítása volt. A gyors egymásutánban bevezetett intézkedések e két legfontosabb célt elérték. A stabilizáció egyértelműen sikeresnek bizonyult: a magyar gazdaság elkerülte mind az államcsődöt, mind a gazdaság visszaesését. Stabilizáció recesszió nélkül – így köszöntötte a programot Kornai János és a nemzetközi piaci közvélemény.
Legyen ez az utolsó írás, ami megünnepli a jeles gazdaságpolitikai fordulatot. (A Szabadság és Reform Intézet 2020. március 7-i konferenciáján megemlítjük és megsüvegeljük mindazokat, akik jelentősen hozzájárultak a program sikeréhez.) Talán későbbi korok még megemlékeznek róla, de félő, hogy tartalmának és jelentőségének ismerete végleg elvész a tudatos hazugságok és ferdítések, az uralkodóvá emelkedett észszerűtlen és szakszerűtlen kormányzati viselkedés, nem kevésbé a gyorsan terjedő szakmai és közéleti érdektelenség mocsarában. A huszonegyedik század hazai gazdasági fejlődésére immár az egyik legnagyobb veszély az emlékezetvesztés, a szakelem kimerülése és a fokozódó közömbösség.
A gazdaságpolitika romlása az új évszázadban csaknem egyenes vonalú volt. 2001-ben a Fidesz letért az exportvezérelt, hatékony beruházások által fűtött és pénzügyileg fenntartható, egyensúlyőrző növekedés vonakodva követett útjáról. Az örök guru, Matolcsy meghirdette a fogyasztás által vezérelt, túlköltekezéssel fűtött, így súlyos pénzügyi egyensúlytalanságot eredményező gazdaságpolitikát. Medgyessy úgynevezett jóléti rendszerváltása ezt az ordítóan észszerűtlen és szakszerűtlen, a társadalom szempontjából károsnak minősülő gazdaságpolitikát emelte négyzetre, vagy inkább köbre. Ezt folytatta legalább két évig Gyurcsány Ferenc kormánya is. Új jelenség volt, hogy Medgyessy és Gyurcsány hatalmi helyzetükből magabiztosan kitekintve, kérkedve gúnyolták mindazokat, akik népszerűséget hajhászó rombolásukat már abban az időben bírálni merészelték.
A valódi tragédia azonban az, hogy Gyurcsány és akkor még egységes pártja gazdaságilag és politikailag remekül előkészítette a Fidesz önkényuralmát. A világgazdasági válság 2008-ban az elsők között döntötte földre a végzetesen legyengített, nyakig eladósodott magyar gazdaságot. Korábban mind az állam, mind a vállalatok, mind pedig az állampolgárok nyakló nélkül vették föl – jelentős részben külföldi devizában – a banki kölcsönöket. Örök szégyen marad, ahogy friss európai uniós tagállamként a magyar kormány képviselői elsőként voltak kénytelenek Brüsszelbe és Washingtonba zarándokolni több mint 20 milliárd euró készenléti hitel megszerzése végett. Noha a rendelkezésre tartott hiteleket a rövid életű Bajnai-kormány sikeres stabilizációs intézkedései nyomán jórészt nem kellett igénybe venni, nagyon lényeges, hogy a bűnösök – ahelyett, hogy csendben levonultak volna a történelem színpadáról – folyamatos populista demagógiával mérgezték és mérgezik azóta is hazai közvélemény tudatát. Az osztályszocialista demagógia és térhódítás megágyazott a nemzetszocialista demagógiának és térhódításnak, ahogy ez a történelemben számtalanszor előfordult. 2010-ben azután az MSZP és a Jobbik összefogása biztosította a Fidesz kétharmados parlamenti többségét, így az önmagát polgárinak hazudó fasisztoid formáció megkezdhette a jogállam módszeres lebontását és az önkényuralom hézagmentes kiépítését. 10 rettenetes év elmúltával illik emlékezni erre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.