Szerző: ÉS
2020.03.20.
Radics Viktória: Cicavízió
I N T E R J Ú
Beszélgetés Laki Mihály emeritus kutatóval
K R I T I K A
Lázáry René Sándor: Néhány egykori költemény. Válogatta és közzéteszi Kovács András Ferenc. Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2019, 78 oldal, 40 lej, 3490 Ft
Kovács András Ferenc költészetét hagyományosan a szerepekre bomló én-ek (egók) bonyolult hálózataként szokás elképzelni: ebben a fantasztikus szövedékben arany delejjel ragyognak ki például Calvus elveszett lírájának antik szakaszai, Kavafisz sorainak retorikai indái, egy japán haikuköltő koncentrált figyelmének kidekázott szótagjai, Jack Cole jazz-szigetkéi, Alekszej Pavlovics Asztrov lélektérkép-cafatai, egy nagy magyar szonettköltő remek Shakespeare-hímzései. És az ugyancsak sikeres én-nek egyik legsikeresebbje: Lázáry René Sándor is méltán kér helyet a költő alakuló larariumában, textuális háziszentélyében, ahol megannyi önarcképet sorakoztat fel a humanista műveltségeszménybe vetett szinte vallásos hit...
A hét könyvei
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon...
Szendi Nóra: Ex libris
Harag Anita: Évszakhoz képest hűvösebb
Gáspár-Singer Anna: Valami kék
Nemes Anna: Előled
Molnár T. Eszter: Teréz, vagy a test emlékezete
Keresztes Balázs: Doppingtársadalom
Byung-Chul Han: A kiégés társadalma. Fordította Miklódy Dóra, Simon-Szabó Ágnes. Typotex Kiadó, Budapest, 2019, 112 oldal, 2200 Ft
A pozitivitás társadalmát a „fokozódó dereguláció” írja le, amelynek – a neoliberális gazdasági modellből ismerjük – felszabadító képzete mellett legalább olyan erős árnyoldalai vannak. „Marx szerint a munka önmagunk valóságának folyamatos elveszítése.” Ezzel szemben ma „a kizsákmányolás nem az elidegenedés vagy önmagunk valóságának elvesztése formájában valósul meg, hanem a szabadság és az önmegvalósítás keretében. […] Én zsákmányolom ki magam azzal a meggyőződéssel, hogy közben megvalósítom magamat. A halálba valósítjuk meg magunkat. A halálba optimalizáljuk magunkat. Ebben a kontextusban nincs lehetőség ellenállásra, felkelésre vagy forradalomra.”
Laczó Ferenc: Javak sorstalansága
Dunai Andrea: Javak sorsa. Az 1944–45-ben Magyarországról elvitt értékek nyomában. Napvilág Kiadó, Budapest, 2019, 372 oldal, 3500 Ft
A Dunai Andrea által feldolgozott történetek számos diszciplína – így a történettudomány, a jogtudomány, a nemzetközi kapcsolatok vagy az etika – szakterületét is érintik. A szerző szerepfelfogása szerint a tudományos kutató eközben leginkább a detektívhez és a riporterhez hasonlítható: Dunai újonnan feltárt eredeti dokumentumok alapján beszél el összetett és izgalmas történeteket, melyekhez azonban csak ritkán fűz elemzői kommentárokat.
Hanzelik Gábor: Sztálin kakasa
František Mikš: Picasso, a Vörös Kakas. Ideológiák és utópiák a XX. századi művészetben. Fordította Pálfalvi Lajos. Typotex Kiadó, Budapest, 2019, 304 oldal, 3000 Ft
Ha az utópista ideológiák és a művészzsenik kapcsolatát az egyén tragédiájaként látjuk, akkor a könyvben három, esetleg négy jól felépített narratívát kaphatunk arról, mennyire veszélyes játék a tehetséget a világmegváltás szolgálatába állítani. Ez sem újkeletű, Michelangelo a LXV. szonettben még mintha a XX. századi diktatúrákhoz képest gyermetegen ártatlan reneszánsz individualizmust is megbánta volna az elmúlás árnyékában...
Bárány Tibor: Hát akkor itt fogunk élni
Az ÉS könyve márciusban – Bereményi Géza: Magyar Copperfield. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2020, 640 oldal, 5499 Ft
A Bereményi-univerzumban – akár a korai novellákról, akár a későbbi dalszövegekről, filmekről vagy drámákról beszélünk – nincsenek lekerekített történetek, amelyekben megmutatkozhatna egy-egy önmagával azonos személyiség, vagy egy történelmi korszak tételesen kifejezhető lényege. A Magyar Copperfield elbeszélője ki is jelenti: ami „valódi”, ami igaz, az „sosem olyan vékony, mint egy légből kapott igazság”, mivel „egy egész korszak világa vastagítja meg, kényszerek összevisszasága a benne szereplők következetlenségeit”. A megértés lehetősége ebben a világban a külső és belső kényszerek felismerésére korlátozódik: notórius kívülállóként ironikus pillantással felmérni, hogy a figurák hogyan értik félre saját magukat és a „helyzetüket”, milyen örökölt szerepekbe bújnak bele, milyen üres (mert nem belőlük következő) gondolati konstrukciókkal magyarázzák a saját szándékaikat és tetteiket...
Máshogy ugyanúgy
Londoni kiállításkörkép
(Az említett londoni kiállítások közül egyedül Dora Maar kiállítása zárult március 15-én.)
Deczki Sarolta: A szél anatómiája
(A Dolog, amely elfelejtett testet ölteni – Koronczi Endre kiállítása a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben. Megtekinthető 2020. április 3-ig.)
Wagner István:Válogatás Hockney munkáiból
(David Hockney – Die Tate zu Gast, Bucerius Kunst Forum, Hamburg, a járvány miatt átmenetileg zárva március 14. és 29. között, egyébként megtekinthető május 10‑ig.)...
Báron György: Gyűlölet
(Nyomorultak. Francia film. Rendező: Ladj Ly.)
Némi rosszmájúsággal azt mondhatjuk, ha egy francia film Nyomorultak címmel indul, már eleve odafigyelnek rá, ez még a kevéssé olvasott ítészek számára is ismerősen hangzik. Ugyanakkor Ladj Ly mai történetének csak egészen távoli köze van Victor Hugo romantikus nagyregényéhez. Annyi mindössze, hogy abban a párizsi külvárosban, Montfermeilben játszódik, ahol az író élt, s amelynek szegénynegyede inspirációt jelentett Jean Valjean históriájához. A könyv főhőséhez hasonló figura ugyan nem bukkan fel a vásznon, de a rendező biográfiájában találhatóak Valjean sorsára emlékeztető epizódok..
Molnár Zsófia: Hangnem
(Poppea megkoronázása, Katona József Színház, március 7.)
Ugyanakkor jegyezzük meg, hogy ez nem egy Pintér Béla-daljáték, ahol kényelmesebben szabható a színészekre az ének, hanem egy barokk opera, amelynek simán fel lehet rúgni a szabályait, sőt, az teszi izgalmassá az előadást, de felrúgni csak következetesen érdemes, azaz nem muszáj képzett operaénekeseket imitálni, ha nincs meg hozzá a technika. Színészből is tökéletes.
Fáy Miklós: Állva bolyong
(Wagner: A bolygó hollandi – a Metropolitan előadása a Bartók Rádióban)
Persze, ilyenkor jön a kérdés, hogy ha nem tudom, hogy Gergijev és Metropolitan, csak bekapcsolom a rádiót, és ez szól belőle, akkor is ilyen alázatos szívvel keresem a magyarázatot, hogy ez miért ilyen, és ha ilyen, akkor az miért jó? Nem, hát persze hogy nem. Úgyhogy ne is fárasszuk egymást és magunkat: nem jó...
Károlyi Csaba: Mennyivel jobb Füst Milánt hallgatni
(Vers napról napra. Kossuth Rádió, naponta a 20 órás hírek előtt.)
Dragomán György nemrég azt vetette föl, jó lenne, ha mindenki olvasna naponta fél órát. Mármint irodalmat. Azt is lehetne, hogy hallgasson mindenki naponta öt perc verset. Ki olvas éjszaka verset? – kérdezte hajdan Kalász Márton verseskötetének címe. Ki hallgat az esti hírek előtt verset? – kérdezhetném. Főleg a Kossuthon. Bizony, biztosan többen, mint ahányan olvasnak. Ám még mindig mennyivel jobb Füst Milánt hallgatni (főleg Kézdy György kiváló előadásában), mint ennek a rádiónak a híreit...
Grecsó Krisztián: Így fogunk élni
(Cool Story Bro, Bezár az iskola, így fogunk tanítani, március 15.)
A Cool Story Bro összeállítása meglepően profi, színvonala messze a magyar Youtube átlagos videói fölött van, inkább az RTL nívós műsorainak riport szintjén (XXI. század, Házon kívül). Az epizódnak hangulatteremtő ereje (is) van, feszes vágás, megrázó vagy kedves közelik, fontos, spontánnak ható elkapott mondatok, működő, hanggal is hasznos vágóképek. Szinte akcióban látjuk a tanári szobát, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium tanári karát, ahogy péntek délután (ezer meg ezer más pedagógussal egy időben, Battonyától Nemesmedvesig) próbálják menteni, ami menthető.
I R O D A L O M
Csoszogtam át az alföldi papucsban. Kiemeltem az ágyból, tartottam, míg halkan, a szemembe bámulva, rám lélegezve, halk nyögésekkel ürített. Hallottam a buggyanásokat, egy, kettő, na még egy kicsit. Kész? Kész. Egy öregasszony teste. Nem olyan, mint Nádasnál, akinek valóságos látomásaiban lelőtt emberek tetemei hevernek a Duna-parton, vagy a képzelet indul a test titkos és tiltott, fülledtebb vidékeire. Jóval diszkrétebb és természetesebb, hogy úgy mondjam, ez aztán igazán demokratikus működés volt. Nincs abban semmi különleges, kérlek, hogy egyszer csak eljön az idő, hogy nem tudsz már egyedül szarni. A legalapvetőbb dolgait magányosan végzi az ember. Magányos evés, szerelmeskedés és ürítés közben. Orgazmus közben lehunyja a szemét.
Egy öregasszony teste. Nincs erőszak, és a kiszolgáltatottság ereje sem olyan, hogy feszülni kezd az ember hátán a bőr, vagy lobban, és az agyvelőig sistereg a lelkében a lángnyelv. Azonban a figyelem föltámad. Mert figyelek, természetesen, tizenhét évesen is, de évek óta figyelek. Nem tudom pontosan, miért, azt hiszem, ma sem tudom, de abban bizonyos vagyok, hogy figyelni kell, és a figyelem meg az emlékek élénken tartása az élet minimális záloga, csakhogy néha, mintha nem is én tenném...
Szilágyi Aladár: Észak Lánya Ticinóban
Elmúlásprózák – Tematikus próza-összeállítás
„Elmúlásprózák. Szilágyi Aladár, Tóth Vivien, Péter János és Szív Ernő írása is a halál, a véges lét magányával foglalkozik.” Ezzel az ajánlószöveggel hirdettük meg múlt héten, az Élet és Irodalom második oldalán az e heti prózarovatot. Nem tudtuk, hogy Szilágyi Aladár, vagy ahogy a szerkesztőségben mindenki hívta, Ali, barátunk, kollégánk éppen farkasszemet néz ezzel a bizonyos magánnyal. „Elmúlásprózák”, sajnos már az ő emlékére...
Tomasovszki István: Apa után
Elmúlásprózák – Tematikus próza-összeállítás
„Elmúlásprózák. Szilágyi Aladár, Tóth Vivien, Péter János és Szív Ernő írása is a halál, a véges lét magányával foglalkozik.” Ezzel az ajánlószöveggel hirdettük meg múlt héten, az Élet és Irodalom második oldalán az e heti prózarovatot. Nem tudtuk, hogy Szilágyi Aladár, vagy ahogy a szerkesztőségben mindenki hívta, Ali, barátunk, kollégánk éppen farkasszemet néz ezzel a bizonyos magánnyal. „Elmúlásprózák”, sajnos már az ő emlékére...
Péter János: Szurikáta
Elmúlásprózák – Tematikus próza-összeállítás
„Elmúlásprózák. Szilágyi Aladár, Tóth Vivien, Péter János és Szív Ernő írása is a halál, a véges lét magányával foglalkozik.” Ezzel az ajánlószöveggel hirdettük meg múlt héten, az Élet és Irodalom második oldalán az e heti prózarovatot. Nem tudtuk, hogy Szilágyi Aladár, vagy ahogy a szerkesztőségben mindenki hívta, Ali, barátunk, kollégánk éppen farkasszemet néz ezzel a bizonyos magánnyal. „Elmúlásprózák”, sajnos már az ő emlékére...
Tóth Vivien: Mag
Elmúlásprózák – Tematikus próza-összeállítás
„Elmúlásprózák. Szilágyi Aladár, Tóth Vivien, Péter János és Szív Ernő írása is a halál, a véges lét magányával foglalkozik.” Ezzel az ajánlószöveggel hirdettük meg múlt héten, az Élet és Irodalom második oldalán az e heti prózarovatot. Nem tudtuk, hogy Szilágyi Aladár, vagy ahogy a szerkesztőségben mindenki hívta, Ali, barátunk, kollégánk éppen farkasszemet néz ezzel a bizonyos magánnyal. „Elmúlásprózák”, sajnos már az ő emlékére...
Molnár Illés: Lassú film
Molnár Illés: Első kilégzés
Molnár Illés: Nincs első mondat
Boda Edit: Filmjelenet
Boda Edit: Rükverc, félmosoly
Boda Edit: Az álmok nem hazudnak?
Boda Edit: A madarász négysorosa
Boda Edit: Kolozsvári nyár
Boda Edit. Júliusban
Boda Edit: A bárzongorista hazaindul
Turi Tímea: Jónás, a cet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.