Szerző: ÉS
2020.03.13.
FEUILLETON
INTERJÚ
Károlyi Csaba: „A név a variációk hanganyagában”
Beszélgetés Kovács András Ferenccel
K R I T I K A
Szabó Attila: A valós színterei. Színház, közösség, múltfeldolgozás. SzínText sorozat 04. Szerkesztette Deres Kornélia és Herczog Noémi. Prae Kiadó, Budapest, 2019, 186 oldal, 2990 Ft
Mert a színház – bár agyonkoptatott, de vitathatatlanul igaz állítás, és a kötet témájának meghatározásában feltétlenül hangsúlyozandó – társadalmi művészet, és a kortárs színház fontos tényező egy közösség identitásának formálásában. Ami oda-vissza működik: egy-egy akár a múltfeldolgozást segítő előadás éppúgy hatással van a nézőre, mint ahogyan a valóság a színházművészetben az utóbbi évtizedben életre kelt bátor, formabontó kísérletekre...
Mizsur Dániel: Jobb ajánlat nincs
Halmi Tibor: Utolsó csatlakozás. FISZ-Apokrif Könyvek, Budapest, 2019, 96 oldal, 1800 Ft
Első kötettől nem megszokott érettség ez, hiszen a szkepszis, a bizakodás, az önvédelem, valamint a veszteség elfogadása és belátása egyszerre jellemzi, valóság- és élményanyagának közlése változatos érzelmi dinamikát mutat. Ugyanakkor vershelyzetei (kocsmában, pályaudvaron veszteglés) talán lehetnének kevésbé tipikusak vagy változatosabbak, még akkor is, ha az utolsó csatlakozás mind metonimikus, mind metaforikus hozadéka ezeknek az állapotoknak, helyzeteknek a közlése. Az első ciklushoz képest megnövelt személyesség magával vonja számos helyen a versnyelv közhelyességét szokványos és gyakran redundáns szókapcsolatok, képek alkalmazásával: „tágas messzeség” (68.), „lemondó sóhajtás” (68.), „hallgatag mezők” (70.), „megunt életek” (70.), „a ránk sötétedő ég” (73.), „kikötő a semmibe” (79.), „kósza fénysugár” (90.)...
Szarvas Melinda: Vásárlási regény
Böndör Pál: Vásárlási lázgörbe. Verses elbeszélés. Forum Kiadó, Újvidék–Kalligram Kiadó, Budapest, 2019, 117 oldal, 3500 Ft
Böndör kötetében – nem megszokott módon – 23 jegyzet található a költemények soraihoz, szavaihoz kapcsolva, s azokat kibontó végjegyzet, amelyet ugyancsak versek alkotnak. A szerkezet Esterházy Péter első regényét idézi, a Termelési-regény címűt. A Böndör-kötet jegyzeteiként szerepeltetett költemények sok esetben erősebb hatású szövegek, mint a prózaversfolyam, s olyan, részletesen ugyan ki nem fejtett, ám Böndör költészetének világához szorosan kapcsolódó szempontok is itt bukkannak fel, amelyek kétségtelenül gazdagítják jelen kötetet is. Ilyen, hogy egyet említsek, a „szerbiaidemagyar mese” (91.)...
György Péter: A kiismerhetetlen kép
(A Csillag a házon, csillag a kabáton című kiállítás a 2B Galériában a április 3-ig tekinthető meg.)
Rákai Zsuzsanna: Viharos siker
(Budapesti Fesztiválzenekar, Jordi Savall – Zeneakadémia, március 8.)
Jóllehet a katalán művész bármiféle fellépésének ígérete már önmagában is a közönség elégedettségének biztosítéka, a múlt hét végén rendezett hangversenyek népszerűsége a legkevésbé sem puszta rajongói lelkesedésből fakadt. Mi több, ebben a tekintetben az embernek akár még némi enyhe hiányérzete is lehetett volna, mert a játékának mély érzékenységéért, bölcsességéért és szépségéért méltán ünnepelt Savall, ahogyan a Fesztiválzenekarral való együttműködése során már korábban is előfordult, ezúttal sem gambaművészként, hanem karmesterként érkezett a Zeneakadémiára...
Stőhr Lóránt: Mindenhol otthontalanul
(Elia Suleiman: A mennyországnak kell lennie)
Buñuelt idéző csípős tréfa a palesztin rendező filmjének nyitójelenete, s később is a spanyol szürrealista mester szelleme kísérti A mennyországnak kell lennie képsorait. Álom és valóság határán járunk, sohasem lehetünk biztosak benne, hogy nem ébredünk az elvarázsoltnak tűnő értelmiségi főhőssel együtt egy realisztikusabb hétköznapi valóságra. Suleiman erősen stilizált képsorai szürreális tereket és helyzeteket festenek, mintha egy idegen világba csöppent volna a főhős, ahol mindenki kissé bolondosan viselkedik...
Torma Tamás: Faluház Óbudán
(50 éves az óbudai Faluház)
Ez a szép, kerek évforduló sok mindent eszébe juttat az embernek, például azt, hogy akkoriban nagyjából 30-40 évre tervezték ezeket a panelházakat, meg mennyire más volt a kor és abban a korban a lakáshiány. És mennyi jövőre vonatkozó tévedést, mennyi fordulatot, mennyi véletlent hozott ez az 50 év...
Herczog Noémi: Kedves Tibor!
(Kovács Márton–Mohácsi testvérek: Johanna, avagy maradjunk már emberek, r.: Mohácsi János, Szegedi Nemzeti Színház)
Szóval ebben erős a Johanna: az első osztályú humorban, a „rettentő törisített” Jeanne d’Arc-kal, akit – mint a kékbe öltöztetett lánycsecsemőt (vagy a Miranda című sitcome nagydarab címszereplőjét, ha ismered) – többen férfinak tévesztenek. Ágoston Katalin törékeny, de annál harciasabb és öniróniával is rendelkező Johanna, aki úgy gyűri le magába hősiesen a csigát a francia hadsereg álmélkodására (némi öklendezés kíséretében), ahogy Emilia Clarke a Trónok harcában a „sárkányszívet”: ugye, amikor az idegen uralkodónő ezzel hódítja meg a dothraki törzsbeliek szívét. És végre itt egy feminista Jeanne d’Arc-karikatúra, egy kék harisnyás. Akit nem tetteit meghazudtoló naivitása avat női hőssé, hanem az, hogy hisz valamiben...
Fáy Miklós: A tömeggyilkos énekel
(Monteverdi: Poppea megkoronázása – Katona József Színház, március 7.)
Az opera azért mégis a hangokról szól, és Poppea megkoronázásában beszédhangok énekelnek, annak megfelelő színnel és színvonallal. Nekem éppenséggel tetszik, hiszen ha dalra fakadok, magam is erre vagyok képes (nagy jóindulattal), legyen az opera tényleg mindenkié, és ne csak azoké a pufók, furcsa arcszőrzetet vagy furcsa frizurát viselő férfiaké és nőké, akik a színház életidegenjei. Van még egy mellékszál is: az előadás azt is bebizonyítja, hogy hiába tűnik úgy, jelen körülmények között nem lehet megmenteni, korszerű színházat faragni az operaelőadásokból, se közönség, se rendező, se szereplő nincs hozzá, mert itt van. Van rendezés, van szereplő, egyelőre közönség is van, de ha nincs, én jövök, szívesen nézném újra...
Fuchs Lívia: Retro
(Alekszandr Krejn–Vahtang Csabukiani–Mihail Messzerer: Laurencia, Magyar Nemzeti Balett)
De mi indokolhatja a Magyar Nemzeti Balett döntését? Nyilván sem Csabukiani személye, sem balettjének esztétikai minősége. Akkor talán az idei különleges, ún. keresztény évad? Vagy a keleti nyitás szele érte volna el a színházat, s jön majd a Párizs lángjaitól a Vörös pipacsig minden? Esetleg azoknak a táncosnőknek a nosztalgiája, akik ma balettmesterként működnek a színházban, és fiatalon táncoltak ebben a balettben?...
Siba Antal: Koronavírus
(A koronavírus a televízióban)
Ez a tudósítás Magyarország összes valamirevaló csatornáján látható volt. A néző pedig zavarban volt, mert vírusmentes időszakban szerzett magyar egészségüggyel kapcsolatos közvetlen tapasztalatai többnyire elborzasztóak, és szorongva gondolt arra, hogy mi lesz itt, ha a normálisnak, de inkább mindennapinak és megszokottnak nevezhető időszakot felváltja egy rosszabb, vagyis ránk tör a vírus...
Csuhai István: Definiáld azt, hogy krio
Don DeLillo: Nulla K. Fordította Széky János. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2020, 322 oldal, 3499 Ft
A mostani regény publikálásakor DeLillo nyolcvan éves volt, legutóbbi öt, a kétezres években írt regényével együtt ez a könyv szintén szerzőjének kései pályaszakaszához tartozik. A Nulla K osztozik ennek a kései szakasznak a többi darabjával fő narratív-retorikai megoldásában: hozzájuk hasonlóan ez is tézisregény, a téma ezúttal is élet és halál viszonya, de hogy ne ilyen körvonalazatlanul fogalmazzam, inkább úgy írom, az élés, a túlélés, illetve az elpusztulás és a meghalás dialektikája, ahol a konkrét referencialitástól szándékosan megtisztított szépirodalmi ornamentika úgyszólván minden pontján erősíti és alátámasztja a regénybe belefoglalt, látszólag egyszerű vagy egyértelmű tézist. A Cosmopolis inkább melodramatikus sémájával összehasonlítva a Nulla K fejezeteiben ez a regény gyorsítótárául szolgáló háttér kifejezetten élénk és érdekes...
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.
Peragovics Ferenc: Ex libris
Eörsi László: Pesti lányok, 1956
Font Márta–Sudár Balázs: Honfoglalás és államalapítás (9–10. század)
Font Márta: Az Árpád-ház évszázadai 1038–1301
Szende László: A késő középkori nagyhatalom 1301–1526
Semság Tibor: Az éntelenítés gyötrelmei
Varga Imre: Az éntelenség gyönyöre. Napkút Kiadó, Budapest, 2019, 176 oldal, 1990 Ft
A kötet hátlapszövege Zen filozófiával átitatott költészetet ígér, és nyilván a könyvcím alapján is valami ilyesmire asszociálhatunk, de a verseket olvasva az volt az érzésem, hogy ez az ígéretesnek tűnő irányultság csupán néhány keleties motívum vagy referencia alakjában érhető tetten, vagy a lét és nemlét problémáival küzdő költői én ontologikus verssorait tudhatjuk be a Zen filozófia hatásának, de ahhoz túlságosan a nyugati verselés hagyományain nyugszik ez a költészet, hogy igazán keletiesnek hasson. Se a témák, se a versformák terén nem bontakozik ki igazán ez az ígéret, inkább csupán a kelléktár része marad...
Erdész Ádám: Történetek egy naszódi lány életéből
Köteles Lajos: Amikor a nap nyugodni tért. Magyar Téka Erkel Sándor Könyvesház, Békéscsaba, 2019, 87 oldal, ármegjelölés nélkül
Jó ritmikájú, egységes szöveg született, de mégis sajnálatos, hogy teljes bizonyossággal nem tudhatjuk, meddig tart a forrás, és hol kezdődik a szerző által teremtett kontextus. Magam úgy sejtem, hogy a könyv anyagának nagyobb része az eredeti kéziratból való, Köteles Lajos a hátteret rajzolhatta meg, értelmező részleteket szúrhatott be. Marad azért nem egy töprengésre késztető kérdés: vajon egy román környezetben élő fiatal lányhoz eljuthatott a Körösmezőre deportált zsidókról szóló hír?...
Beck Zoltán: Bari-összes
Bari Károly: A mozdulatlanság örökbefogadása. Összegyűjtött versek, prózai írások és képzőművészeti alkotások, 1966–2018, Kalligram Kiadó, Budapest, 2019, 368 oldal, 5990 Ft
A kötet időrendben halad és ezzel együtt műnemek, művészeti ágak szerinti bontásban, amint ezt az analitikus alcím jelöli. A versek ciklusonként szervezve sorakoznak, s teszik ki a könyv terjedelmének java részét – lévén Bari Károly, bármit is gondoltunk előbb, mégiscsak költő. Érdemes itt elidőznünk egy pillanatra, hiszen a Bari fenomén legfőbb kérdése a kezdetektől fogva ekörül forgott, olyannyira, hogy a költőség, a költőnek lenni kérdése legfőbb identitásalkotó dilemmája volt ennek az Én-nek. Az ehhez kapcsolódó kérdések folytonosan előkerülnek ebben az életműben, ahogy az alkotásokat kísérő recepcióban is. A prózai írások két nagyszövege is foglalkozik ezzel.
I R O D A L O M
Grecsó Krisztián. Mint egy patika
(...) egyik hétköznap este, amikor valamiért ott, a város szélén akartunk kocsmázni a barátaimmal, és a két söröző egyike sem felelt meg, Bérkó felvetette, hogy miért nem veszünk néhány üveg sört, és megyünk föl hozzánk. Miért nem hívok oda soha senkit, pompás az a kégli. Mindig azt hittem, az én otthonom nyitott szentély lesz, de nemhogy szentély nem volt, nyitott sem; szorongva mondtam igent, mert addigra már hozzászoktam, hogy mindig mindent megbeszélek, hogy félválaszaim vannak, ami végül is helyénvaló dolog, ha a válaszoknak van másik felük, és legalább néha illeszkedni akarnak az enyéimhez.
Olyan sötét volt, ugye, a lakásban, mint egy fasírtban belül. Hiába kapcsoltam fel a lámpát, velünk maradt az üledéke. Leültünk a konyhában, minden ragyogott, és tolakodó volt a rend, Bérkó megszisszentette a sört, és megkérdezte, „ti itt laktok?” Hanyagul körbenézett és hozzátette, „olyan, mint egy patika”...
Benedek Szabolcs: Fekete zászló
Mindenesetre Balogh elvtárs egy darabig még próbált ennél többet kiszedni apámból, ám amaz megingathatatlannak bizonyult, és újra megismételte, hogy ez nem az ő hatásköre, és nem is szeretne ebben dönteni.
Miután elbúcsúztak, apám visszatette a helyére a kagylót, felénk fordult, és azt mondta:
– Meghalt a Kádár.
Akkor már az új lakásban voltunk. Ami igazából jóval régebbi volt, mint az előző. Egy ódon, majdnem százéves téglaház, omladozó vakolattal. Manapság az ilyenre azt mondják, hogy patinás, de nekem egyáltalán nem tetszett, és talán a húgomnak meg az anyámnak sem. Apám pedig nem nyilvánított véleményt. Az ő ötlete volt a költözés, meg hát rajta keresztül jött a lehetőség, hiszen a lakás a vállalaté volt, mi csak bérlők lehettünk benne, és addig terveztük maradni, amíg meg nem épül a társasház a város túlsó végén, kertvárosi övezetben. Ami legrosszabb esetben is két év. Az előző lakás se a miénk volt, hanem a szövetkezeté, viszont a vállalatiban jóval jutányosabban lakhattunk, mint a lakótelepen. Ám hiába volt ez sokkal nagyobb, mint az, amit magunk mögött hagytunk, nekem mégis jobban tetszettek azok a lakótelepi kicsi szobák, az alacsony plafon, meg hogy a hetedik emeletről a város széléig el lehetett látni.
Szepesi Kornél: Tantalosz vörös sziklái
Tinto. Az első szó, amit megtanulok portugálul. A vöröset mondják így, bort rendelek miután felvettük a repülési magasságot. Az exit mellett ülök, elmagyarázzák, hogy mi a teendő, ha mégis. Segítene vajon bármit is, ha a szükségesnél gyorsabban reagálok? Ha lezuhanunk és túléljük, mennyien mentenénk mások életét a sajátjuk helyett? Mozgolódom, nem találom fel magam, fapados, kényelmetlen, szűk a hely, az előttem ülő mindig hátrahajtja a széket. Dobál a gép, a pilóta elhadar valamit a mikrofonba, a mosdó felé tartók visszaülnek a helyükre, egyre jobban dobál a gép, akik eddig mosolyogtak, most egymás arcába bámulnak, váratlan sorsközösség, becsatolják a gyerekeket, egy-kettő felordít. Aztán semmi. A pilóta bejelenti, hogy egy légörvény volt, lassan leszállunk, napos idő várható.
Nomád Földi László: A tartalék
Magyar vagyok, és egyetlen betű hozzáadásával a vezetéknevem is az, mégis a magyarok fúrták meg, hogy én lehessek az első magyar űrhajós. Biztos úgy gondolták, minek ez a magyarkodás. Bár a szovjetek engem akartak, hisz matekból jobb voltam a társamnál, s mint köztudott, ez az adottság nagyon fontos a repülésnél, az űrben pedig még inkább fontos a matek, a szovjetek azt mondták hát, hogy ők azt választják leendő űrutasnak, akinek egy betű hozzáadásával a vezetékneve is magyar. Mire a magyarok azt válaszolták, s talán több évtized alatt ez volt az egyetlen eset, amikor vissza mertek szólni, hogy ők bizony inkább a másik bajuszost választják, függetlenül attól, hogy matekból gyengébb, és az ő vezetéknevében nincs benne a magyar (egy betű hozzáadásával), mert a másik, az magyarosabb képű magyar bajuszos magyar, s állítólag magyaros szóhasználatban magyaráz, és főleg, hogy jobban mutat majd a nyitott kocsiban, ahogy integetve hajtatnak majd végig a magyarok országának minden magyar városán...
Krusovszky Dénes: Éjszaka sétálni
Krusovszky Dénes: Kék óra
Krusovszky Dénes: Számozott mondatok (81–100.)
Hevesi Judit: Nem úgy értem, ne félj
Hevesi Judit: Jó szelek
Hevesi Judit: Ott milyen
Hevesi Judit: Induló
Mindenesetre Balogh elvtárs egy darabig még próbált ennél többet kiszedni apámból, ám amaz megingathatatlannak bizonyult, és újra megismételte, hogy ez nem az ő hatásköre, és nem is szeretne ebben dönteni.
Miután elbúcsúztak, apám visszatette a helyére a kagylót, felénk fordult, és azt mondta:
– Meghalt a Kádár.
Akkor már az új lakásban voltunk. Ami igazából jóval régebbi volt, mint az előző. Egy ódon, majdnem százéves téglaház, omladozó vakolattal. Manapság az ilyenre azt mondják, hogy patinás, de nekem egyáltalán nem tetszett, és talán a húgomnak meg az anyámnak sem. Apám pedig nem nyilvánított véleményt. Az ő ötlete volt a költözés, meg hát rajta keresztül jött a lehetőség, hiszen a lakás a vállalaté volt, mi csak bérlők lehettünk benne, és addig terveztük maradni, amíg meg nem épül a társasház a város túlsó végén, kertvárosi övezetben. Ami legrosszabb esetben is két év. Az előző lakás se a miénk volt, hanem a szövetkezeté, viszont a vállalatiban jóval jutányosabban lakhattunk, mint a lakótelepen. Ám hiába volt ez sokkal nagyobb, mint az, amit magunk mögött hagytunk, nekem mégis jobban tetszettek azok a lakótelepi kicsi szobák, az alacsony plafon, meg hogy a hetedik emeletről a város széléig el lehetett látni.
Szepesi Kornél: Tantalosz vörös sziklái
Tinto. Az első szó, amit megtanulok portugálul. A vöröset mondják így, bort rendelek miután felvettük a repülési magasságot. Az exit mellett ülök, elmagyarázzák, hogy mi a teendő, ha mégis. Segítene vajon bármit is, ha a szükségesnél gyorsabban reagálok? Ha lezuhanunk és túléljük, mennyien mentenénk mások életét a sajátjuk helyett? Mozgolódom, nem találom fel magam, fapados, kényelmetlen, szűk a hely, az előttem ülő mindig hátrahajtja a széket. Dobál a gép, a pilóta elhadar valamit a mikrofonba, a mosdó felé tartók visszaülnek a helyükre, egyre jobban dobál a gép, akik eddig mosolyogtak, most egymás arcába bámulnak, váratlan sorsközösség, becsatolják a gyerekeket, egy-kettő felordít. Aztán semmi. A pilóta bejelenti, hogy egy légörvény volt, lassan leszállunk, napos idő várható.
Nomád Földi László: A tartalék
Magyar vagyok, és egyetlen betű hozzáadásával a vezetéknevem is az, mégis a magyarok fúrták meg, hogy én lehessek az első magyar űrhajós. Biztos úgy gondolták, minek ez a magyarkodás. Bár a szovjetek engem akartak, hisz matekból jobb voltam a társamnál, s mint köztudott, ez az adottság nagyon fontos a repülésnél, az űrben pedig még inkább fontos a matek, a szovjetek azt mondták hát, hogy ők azt választják leendő űrutasnak, akinek egy betű hozzáadásával a vezetékneve is magyar. Mire a magyarok azt válaszolták, s talán több évtized alatt ez volt az egyetlen eset, amikor vissza mertek szólni, hogy ők bizony inkább a másik bajuszost választják, függetlenül attól, hogy matekból gyengébb, és az ő vezetéknevében nincs benne a magyar (egy betű hozzáadásával), mert a másik, az magyarosabb képű magyar bajuszos magyar, s állítólag magyaros szóhasználatban magyaráz, és főleg, hogy jobban mutat majd a nyitott kocsiban, ahogy integetve hajtatnak majd végig a magyarok országának minden magyar városán...
Krusovszky Dénes: Éjszaka sétálni
Krusovszky Dénes: Kék óra
Krusovszky Dénes: Számozott mondatok (81–100.)
Hevesi Judit: Nem úgy értem, ne félj
Hevesi Judit: Jó szelek
Hevesi Judit: Ott milyen
Hevesi Judit: Induló
Zalán Tibor: Abony – Anyám tükörben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.