Szerző: ÉS
2020.03.06.
Markó Béla: Egy botcsinálta tankönyvíró emlékeiből
I N T E R J Ú
Beszélgetés a költöző CEU professzorával, Sándor Judittal
K R I T I K A
Elif Batuman: A félkegyelmű. Fordította Ruff Orsolya. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2019, 503 oldal, 4499 Ft
Ha a regény első fele a metaforikus, úgy a második rész a szó szerinti útkeresésről szól. A felnövéstörténeteknek a szentimentalista nevelődési regények óta legkedvesebb retorikai startégiája a valódi utazás és a lelki érés összekapcsolása. Nincs ez másképpen A félkegyelműben sem, Selin először Szvetlanával és barátaival Párizsba, majd Iván miatt Magyarországra utazik a nyári szünetben, hogy egy Heves megyei faluban tanítson angolt egy önkéntesprogram keretében. Az első rész évszakos bontásához képest a második részt a három nyári hónap tagolja, amely szerkezeti váltás a súlypontokról is sokat elárul. A magyarországi kalandok leírása különösen szórakoztató egy magyar olvasó számára, akinek fejében a konstruált világok számos rétege mellé még egy újabb, az idegen szemével látott sztereotípiák is bekerülhetnek (gonosz öreg portás, Szentendre, kifli, fürdő)...
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon...
Svébis Bence: Ex libris
Stephen King: A kívülálló
Thomas Harris: Cari Mora
Edgar Cantero: Kotnyeles kölykök
Farkas Balázs: Lu purpu
ÉS-KVARTETT – Babarczy Eszter A mérgezett nő című novelláskötetéről
Károlyi Csaba Deczki Saroltával, Szolláth Dáviddal és Visy Beatrixszel beszélgetett 2020. február 26-án, szerdán az Írók Boltjában. A felvételt meg lehet nézni a jövő héttől a YouTube-on, az Írók Boltja csatornáján. Legközelebb március 25-én, szerdán Barnás Ferenc Életünk végéig című regényéről lesz majd szó...
Végső Zoltán: Egy szép történet
(Jorge Rossy Vibes Quartet – Budapest Jazz Club, március 2.)
Hiába világpolgár, Rossy ízig-vérig katalán, jót viccelődött azon, nevét hogyan mondják spanyolul és hogyan katalánul. Zenei nyelvezete ugyanakkor univerzális, a jazztörténet aprólékos, mély ismerete az alapkészségei közé tartozik, ez már csak a repertoárból is kiderül; ám főleg abból, hogy a két egyórás koncertrészt, az elhangzó 13 számot könnyedén játszotta le fejből. Szóval a nagy húzás a vibrafonra váltás, bár kvintettje és triója már volt Vibes néven, igazán stabilnak a jelenlegi kvartett tűnik...
Sinkó István: Lebegő színek
(Szőke Gáspár Rétegek című kiállítása a Karinthy Szalonban látható március 20-ig.)...
Cserhalmi Luca: Sárkirálynő
(Rabóczky Judit Rita és Verebics Ágnes A vágy titokzatos tárgya című közös kiállítása március 20-ig látogatható a Fészek Galériában.)...
Báron György: Ritmuszavar
(Zárójelentés. Magyar film. Rendező-forgatókönyvíró: Szabó István.)
Ám a filmesek zenekara, a forgatókönyvíró-rendező vezényletével, fülbántóan hamisan játszik. Kínos ezt nézni-hallgatni két órán át: egy indulatoktól és ambícióktól valósággal szétfeszülő mozgóképet, amelyben nincs egyetlen hiteles helyzet, mondat, kép sem. Nehéz erre magyarázatot találni, elvégre Szabó minden eddigi mozidarabja, még a gyöngébbek is, nagyfokú érzékenységet és biztos kezű profizmust mutatott. Mindezeknek az új művében nyoma sincs, s csak tűnődhetünk a kudarc föltételezhető okain...
Papp Lídia: Gander studies
(Irene Sankoff, David Hein: Come from away, Phoenix Theatre, London, február 7.)
Amikor olvastam, hogy létezik 9/11 musical, azt gondoltam, ez vagy fergetegesen rossz, vagy mélységesen depressziós lesz. Egyik sem vált valóra. A kanadai szerzőpáros, Irene Sankoff és David Hein musicalje nem a tragédiát helyezi a középpontba, hanem a ganderi eseményekből kiindulva azt a kérdést, hogy a lehető legkülönfélébb emberek kényszerhelyzetben miként kovácsolódnak közösséggé, hogyan reagálnak egymásra és az egész világot megrázó tragédiára...
Molnár Zsófia: Ide nekem az oroszlánt
(Molnár Ferenc: A doktor úr, Vígszínház, február 29.)
Ennyi példából is egyértelműen látszik, hogy az előadás erőssége a képi fogalmazás, aminek viszont keményen ellentart a színészi játék. Sárkány szerepét Fesztbaum Bélára osztani a Szent István körúton már-már provokációval ér fel, mégpedig azért, mert ő a kisujjából kirázna bármilyen Molnár-szerepet, csakhogy Zsótér ezt nem hagyja neki. Ahogy a színpadon senki másnak sem...
Fáy Miklós: Az istenek nem machinálnak
(Händel: Agrippina – a Metropolitan előadásának élő közvetítése a Müpában, február 29.)
Ez a Metropolitan, így nem meglepetés a zenei színvonal sem. Harry Bicket a karmester, nem az első Händelje a házban, tudja, hogyan lehet olyan előadást összehozni, amely a régi zenélés erényeit egyezteti a modern hangszerekkel, friss, gyors vagy legalábbis lendületes, elő- és viszonylag nagyot szól, betölti a nagy teret. Az énekesek erős mezőnyéből kiemelkedik Joyce DiDonato, illik is, hiszen ő a címszereplő, úgy is énekel, ahogy egy világszinten is vezető mezzoszoprántól remélhető...
Grecsó Krisztián: Becsomagolva
(Tajgetosz Show, „Kibontom az új I-phone-om?”, YouTube)
Feketének remek a stílusa, humorának veleje a folytonos, de nem paródiába hajló (ön)irónia. És bár olyan kevésbé nézőbarát témái vannak, mint az elfogadás, a klímahelyzet, az önismeret – az idézhető, robbanó poénok is sorjáznak. A vallomásosan narrált, alanyi és kitárulkozóan őszinte hang megvédi a keresettségtől, csináltságtól. Pedig ezekből a monológokból könnyen lehetne iskolás konyhafilozofálgatás, toleranciára nevelő bölcselkedés, egy mozgássérült ember zavarba ejtő kitárulkozása...
Csengery Kristóf: Újabb lépés
(Mieczysław Weinberg: Chamber music. Deutsche Grammophon)
Ezek a művek nagyon fordulatosak, színgazdagok, karaktereik igen változatosak, kontrasztjaik pedig feltűnően erősek. Láttató, képzeletet megmozgató, erős fűtöttségű zenék, sok érzelemmel és olykor kifejezetten drámai indulattal, virtuóz kompozíciós technikával és olyan hangszeres írásmóddal, amely hasonlóképpen virtuóz felkészültséget követel meg a játékosoktól.
I R O D A L O M
Nem hittem volna, de a nordic walking bot az egyik legjobb dolog a világon. Néhány éve láttam egy dokumentumfilmet a nyenyecekről. Sokszor mondják rám, hogy kemény nő vagyok, de ezek a nyenyec asszonyok keményebbek nálam. Előbb befaltak fejenként fél kiló rénszarvaszsírt, aztán nekiindultak a tundrának nordic walking bottal. Itt hunok éltek, és itt található Árpád fejedelem sírja, legalábbis a szomszéd szerint. Néha én is elmegyek a lányommal kirándulni, ilyenkor főleg a munkáról beszélgetünk, a lányom mézet készít, lekvárt főz, és nem érti, hogy bírom elviselni azt a sok embert. Azokat az embereket. A madarak csiripelnek, Pepi kutyát kiimádkozzuk a barlangból, csak vaddisznó ne jöjjön...
Hartay Csaba: Tágas börtön
Akkor sem vagyunk bezárva, hiába kattan a zár, és viszi magával Kondi a nagykulcsot, szabadok vagyunk egy kicsit, pár órára, az is valami. Ilyenkor gyorsan szoktunk sokat piálni. Valamelyik csütörtök éjjel annyi cigit szívtam, meg annyi vébékát ittam, hogy csak úgy vert a szívem az ágyban, nem tudtam álomba merülni. Jó érzés sokat inni. Nem gondolok akkor arra, miből kellett volna többet tanulnom, meg úgy semmire sem, csak a röhögések vannak. Jó röhögni a semmin meg másokon, idióta béna faszkalapokon, akik nem mi vagyunk, nem a mi bandánkba tartoznak. Sok a seggfej, mi nem vagyunk azok. Amúgy a múltkor azt hallottam vissza, hogy mi is seggfejek vagyunk, mert iszunk, és aki piál, az le fog csúszni. Dehogy fogunk lecsúszni. A Vissza a jövőbe filmben Marty McFly anyja azt mondja, hogy aki ad magára, az iszik. Mondjuk, ez azért elég nagy hülyeség, de aki nem jó arc, az nem iszik fiatalon. Kocsmázni kell, ez egy lázadás. És ha nincs nyitva a kocsma, nyitva van a koleszablak, ki lehet szökni a nonstop TOTAL kútig, meg nyitva van a szekrényünk is, ahol mindig van dugi vébéká. A kollégiumban inni kell. Nem tudnám máshogy elviselni a szekrényszobát. Ez egy alagsori helyiség, tele ócska, nagy barna faszekrényekkel. Leszakadt ajtók, egerek által kirágott pozdorják, hányadék az egész. Kosz van, és oroszlánszag. A plafonon neonok vibrálnak, ha épp nem égtek még ki, a radiátorok hidegek, az ablakok rosszul záródnak, a falak felázottak, salétromosak, irtó lehangoló. Nekem tavaly ősszel egy egér befészkelte magát a szekrényembe, és ott lefialt egy hétvége alatt, amikor otthon voltam. Jövök vissza, és hallom, hogy valami cincog...
Sántha József: Éjszakai temetés
Nagyon is tudatában volt halála jelentőségének, s hogy mi mindent veszít egy effajta világi hatalommal bíró ember már csak azáltal, hogy mindazon javakat és kincseket, messzi földekre nyúló befolyását nem viheti magával a sírba, s hogy a létterhes küzdelem és időtlen fáradság, amellyel életében sosem szűnt meg a saját és az övéi befolyását és hatalmát gyarapítani. Továbbá a városi és vidéki kastélyokról és palotákról, amelyeket pályájának érdemeként kapott, s még ezen túl is, amelyek a lányai és fiai címéül és járandóságául a család hírnevét és vagyonát öregbítették és gyarapították. S itt külön megemlékezett azokról a hatalmas birtokrészekről, megyéket átszelő szőlőültetvényekről, amelyeket küzdelmes életében az elleneitől szerzett. Mégis soha el nem múló félelemben élt öregedvén, hogy mindezen jószágok, átláthatatlanul szövevényes és családilag birtokolt kincsek tulajdonlása fenntartható lesz-e majd az ő elmúlása után, hiszen így egy tagban volt pompás és szemrevaló, s minden veszteség, amely egy apró darabot is kitépne e nagyszerű egészből, és akár csak egy halastóval, egyetlen hektárocska szántóval vagy erdővel kevesbítené e gazdagságát, már életében borzalmas kínokat okozna őfőméltóságának...
Villányi László: Néma
Villányi László: Nők
Villányi László: Sarok
Győri László: Szólt az úr
Villányi László: Sarok
Győri László: Szólt az úr
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.