Szerző: Az Én Pénzem
2020.03.31.
A születések és a termékenység irányzatait és demográfiai jellemzőit tekintette át a KSH (a teljes elemzést itt találja). A hosszabb távú irányzatok között kiemelték: a második világháborút követően Európában nálunk csökkent elsőként a reprodukciós szint alá a termékenység, már az 1950-es évek végén. Az 1960-as évek elején tapasztalt 1,79 értékű teljes termékenységi arányszám (TTA) nemcsak a korábban valaha mért legalacsonyabb értéknek számított, hanem mintegy 20 százalékkal maradt el az akkori 2,20 fölötti reprodukciós szinttől. Az 1960-as évek első felének születési-termékenységi mélyhulláma az 1950-es évek közepén kialakult „baby boom” negatív tükörképe, következménye volt.
Az elmúlt 60 évben négy év kivételével a termékenység mindvégig elmaradt a népesség utánpótlását biztosító átlagos gyermekszámtól. Az 1990-es évek közepén a demográfusok joggal remélték a termékenység és a születésszám fellendülését, mivel a húsz évvel korábban született nagy létszámú nemzedékek léptek a korábbi gyakorlatnak megfelelően ideálisnak tartott gyermekvállalási korba. A várakozásoknak az ellenkezője történt: az 1990-es évek során a termékenység 30 százalékkal, a születések száma negyedével csökkent. A halandóság viszont akkoriban határozottan javult, a várható élettartam emelkedett.
Valami azonban – ezt már mi állítjuk, nem a KSH – időközben történt. A magyarországi várható élettartam 5 évvel alacsonyabb az Európai Uniós átlagnál, de hazánk lakosai a 76,2 éves átlaggal jelentősen elmaradnak a környező országoktól is. Azok polgárai ugyanis 78-82 évig élnek. Szakértői vélemények szerint a magyarok életkilátásai javulhatnának például a gyógyszerkassza megerősítésével. Aligha mellékes az sem, hogy az állami egészségügyi rendszer egyre pocsékabb ellátást nyújt, kiemelkedően magas itt a zsebből fizetés aránya...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.