EGYRE TÖBBEN CSÚSZUNK LEFELÉ, AKÁRHOGYAN KAPASZKODUNK IS

KOLOZSVÁRI SZALONNA / VENDÉG
Szerző: Erika
2020.03.17.

...A szülő fél öt körül, a munkából hazatérve ránéz a két kicsikre, majd 5 és este 9 között megtanítja nekik az anyagot, amit ebben a korban nem egyedül kell elsajátítani. Nyilván közben vacsorát készít, elpakol és megfőz másnapra. No problemo! Teljesen életszerű, akárcsak az, hogy hetekig a kamaszra bízd a kisebbeket, esetleg a szomszédra. Mindezt úgy, hogy pontosan abban az ütemben haladjon mindenki a tanulással, mintha iskolába járna.

Hiszen ma Magyarországon minden szülő, minden kamasz és minden szomszéd rendelkezik az őt valamennyi korosztály tanítására alkalmassá tevő pedagógus skillekkel. Életszerű elképzelés. Ja nem, nem az! De nem adom fel, keresem a megoldást. Közben azon gondolkodom, vajon hány olyan család van ma az országban, akiknek nincsenek digitális eszközeik, internetük. Még messzebb megyek: asztal sincs, és pláne főtt étel nincs, amit melegíteni lehetne. Nincs kamasz, akire rá lehet bízni a kisebbet, nincs akarat vagy képesség a szülőben, hogy tovább tanítsa munka után a gyereket?! Valóban? Egyáltalán kötelezően kell, hogy legyen?

Az olló vészesen nyílik és egyre többen csúszunk lefelé, akárhogyan kapaszkodunk is. Mindez igaz nem csupán koronavírus idején.

ITT OLVASHATÓ