Szerző: SZALAI ANNA
2020.03.21.
– Van némi felesleges étolajam, adna valaki érte egy kis szárazbabot? A kicsit unalmas, szürke, de némiképp mégis feszült protokoll eseménybe úgy hasított bele a kérdés, mint egy rendkívül rosszul időzített coming out a kaviáros vacsorába. Zavart nevetgélés támadt az apró tüchtig szendvicsekkel és facsart narancslés poharakkal megrakott asztal felett. K. Margitba (a leírt események mind megtörténtek, de a neveket megváltoztattuk) belehasított a bűntudat. Nem vette komolyan ezt a fertőzés-dolgot. Otthon üres a kamra, a hűtő is meglehetősen levegős. Holott az egyetemista lánya már a hét elején pánikolt, hogy az egyetem felfüggeszti az oktatást, ki kell költözni a kollégiumból, nem tudja letenni a félévi vizsgákat, csúszik, átkerül a fizetősök közé és akkor abba kell hagynia az egyetemet, mert a másfél milliós tandíjat az orvosin nem tudják majd megfizetni. A végére eljutott az élet vége tábláig.
Két nap múlva egy apró Fiatba tuszkolták be az ágyneműt, az edényeket és a Sobottát (az orvosi egyetemisták bibliáját). Az egyetemre bemenni tilos, minden más képlékeny, bár némely intézet jó előre szólt, hogy járvány ide-járvány oda, sajnos nem tudnak eltekinteni a gyakorlatoktól. K. Margit másik gyereke, az általános iskolás Gergő erre elmesélte minapi tréfájukat: az egyik osztálytársa hangosan köhögött, mire többen is pánikszerűen leszálltak a buszról. Másnap reggel már nem nevetett annyira. Ünneplőben iszogatta a teát, amikor befutott az általános iskola levele, amelyben arról értesítették a szülőket, hogy csőtörés van, senki ne menjen iskolába. Még kevésbé nevetett, amikor az iskolán kívüli programjait is sorra törölték a mozitól az edzésen át a baráti hamburgerezésig. A harmadik gyereknek, a gimnazista Katának már korábban szóltak, hogy szünet lesz. Bár akkor még kormányrendelet tiltotta az iskolabezárást. Nem sokkal később viszont kormánydöntés volt arról, hogy bezárnak az oktatási intézmények, sőt, az óvodák és a bölcsődék is. Majd jött egy levél az iskola által szervezett angliai utazás lemondásáról, a befizetett pénz jó részének elvesztéséről. Ezt is bekönyvelték a veszteségek közé, ahol már szerepelt néhány tétel: köztük az Opera-jegyek, a lemondott nápolyi út, a várva várt lengyel vendég fogadása, az elmaradó éves nagycsaládi találkozó.
A nagyszülőkre vigyázni kell. K. Margit – anyukája listájával a kezében – a mindenféle háború és forradalom után születettek döbbenetével meredt a csaknem üres tésztapolcra, majd bizonytalanul elvette az utolsó orsótésztát, az utolsó előtti rizsdobozt és a többit. A hatalmas pakkot kiszállította a szülői házba és segített berámolni a kamrába, ahol sokkal több tészta, olaj, liszt és rizs volt, mint a szupermarket polcain. Ezen kicsit megnyugodott, ha netán karanténba kerülne a családdal, akkor se hal éhen anyuka (sőt a lábuk körül tekergő kutya se) legalább egy hónapig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.