Szerző: Dr. DÁVID FERENC
2020.03.26.
A halála óta eltelt két évben sokat változott a világ, de most nem tartom fontosnak fölsorolni az állandóan módosuló körülmények és feltételek mozgatóit, alapelemeit. A közéleti események iránt érdeklődő emberek világosan látják a nemzetközi gazdasági-politikai trendeket, és ezekkel összefüggésben nem kerülheti el figyelmüket a hazai irányválasztás, esetleg iránytévesztés. Annyit azért megjegyzek, hogy a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének örökös elnöke (D.S.) az európai együttműködés rendíthetetlen híve volt, és sosem értett egyet a kontinentális közösséggel szembeni mesterségesen gerjesztett indulatokkal. Emlékezve rá, most egy négy és fél évvel ezelőtti eseményt idézek fel, amely jól jellemzi, hogy milyen ember volt Demján Sándor. 2015. szeptemberét írjuk, amikor is az erősödő menekült áradat nagy feszültségeket okozott a szerb-magyar határon.
Ebből az időszakból való a filantróp üzletember indítványa és az ezzel kapcsolatos közleményének néhány mondata:
„Nem feladatom a politikai döntéshozatalban való részvétel, vagy annak bármilyen irányú befolyásolása, azonban mind magánemberként, mind a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének elnökeként egyaránt kötelességemnek érzem, hogy segítsünk az arra rászorulóknak, elsősorban a saját magukról önállóan gondoskodni képtelen, hazánkban és határainkon tartózkodó menekült gyermekeknek. Ennek érdekében felhívással fordulok minden magyar és külföldön élő, a szolidaritás eszmeiségét magáénak valló magánszemélyhez, vállalkozóhoz és intézményhez, hogy csatlakozzanak ahhoz a pénzügyi alaphoz, amelyet a 4 millió euró Európai Uniós támogatás 25%-nak megfelelő, 1 millió euró befizetésével a Demján Alapítvány hozott létre a GRÁNIT Bank elkülönített számláján.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.