Szerző: Határátkelő
2020.03.31.
A dél-koreai fővárosról sok minden eszébe jut az embernek, például a modernség, a high-tech vagy a jövő. Gábornak is ez (meg még egy-két keresetlen gondolat, feltételezem) jutott az eszébe, amikor Szöul kellős közepén egy udvari pottyantósban a tél kellős közepén volt kénytelen megoldani a helyzetet. Ám a 10 milliós nagyváros nem elsősorban ezért hagyott benne felemás érzéseket.
„2019. december végétől 2020. január közepéig egy több mint kéthetes ázsiai körúton vettem részt. Mint később kiderült, a koronavírus is pont ekkor tört ki, de ott, akkor én erről nem tudtam, utamat ez nem befolyásolta.
A posztok megírását viszont igen, mivel sokáig gondolkodtam, hogy írjak-e vagy sem. Aztán mégis az mellett döntöttem, hogy megírok mindent, mert az sem járja, hogy egy ilyen szörnyűség beárnyékolja az életünk 100 százalékát. Mert az utazás ettől függetlenül rendkívül izgalmas volt, ahol csodás helyeket és remek embereket ismertem meg.
Dél-Korea, a leggyengébb tag
Korábban nem sok helyen jártam Ázsiában, csak Mongóliában, az orosz Távol-Keleten, Kazahsztánban és Jordániában, ezért kijelenthetem, hogy nem vagyok errefelé ismerős. (Annyi impresszió volt eddig, amit otthon magamba szívtam „ázsiait”, az meg nem túl sok).
És más az elmélet és a gyakorlat: és esetünkben jobb is az utóbbi. Ez a 4 ázsiai ország - Dél-Korea-Malajzia-Indonézia-Szingapúr - amiket 2,5 hét alatt meglátogattam, sokkal élőbb, vonzóbb, színesebb volt valójában, mint amit korábban láttam, gondoltam, hittem róluk.
Kijelenthetem, hogy Dél-Korea volt a leggyengébb tagja a kvartettnek. Igazából nem is akartam most idejönni, de technikailag ide tudtam csak ingyenjegyet szerezni az Aeroflotnál.
(A további opciók Hong-Kong, Bangkok és Tokió lettek volna, de az elsőben zavargások voltak, az utóbbi kettőben meg időben nem jól jött ki az ingyenjegy.)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.