Szerző: Határátkelő
2020.03.28.
Szobafogságban néhány nap után úgy tűnik, mintha már egy hónap telt volna el azóta, hogy csak úgy, vasárnap délután elmehettünk sétálni.
Ezzel párhuzamosan egy egzotikus nyaralással ér fel, amikor hétfőn reggel az esőben végre leugorhatunk friss kenyérért. Az óraátállítás is pozíciót vesztett az új értékrendünkben. Az óra azonban tovább ketyeg és továbbra sem veszti el befolyását például a nyelvtanulásra.
Ki késett le és miről?
A többnyelvű gyerekeknek már néhány definíciójára sem tudnánk kitérni az időfaktor említése nélkül. A szakirodalom ugyanis nem veszi egy kalap alá a szimultán többnyelvűeket, akik egyszerre tanulnak kettő vagy annál több nyelvet szekvenciális többnyelvűekkel, akik egymás után sajátítják el azokat.
Ez persze nem azt jelenti, hogy feltétlen van különbség a két csoport között abból a szempontból, hogy el tudják-e sajátítani magas szinten az illető nyelveket, hanem csak azt, hogy ugyanoda különböző úton jutnak el.
Az a gyerek, amelyik születése, vagy nagyon kicsi kora óta 3-4 vagy több nyelvvel van kapcsolatban, az egyszerre 3-4 vagy több nyelvnek a hangzóit és intonációját tanulja meg megkülönböztetni egymástól, még mielőtt az első önálló szavát kimondaná.
Elég igazságtalan, hogy velük szoktak a legtürelmetlenebbek lenni arra nézve, hogy mikor kezdenek már el beszélni, pedig tulajdonképpen ők állnak a legjobb kezdő pozícióban.
Akik ugyanis később lépnek pályára, vagyis először csak egy nyelvvel vannak kapcsolatban, azoknak már ez az egyetlen különbség is, vagyis, hogy már egyetlen megtanult nyelv hangzóinak fix perspektívájából tanulják a másodikat, időveszteséggel jár.
Ugyanis többek között annál gyorsabban tanuljuk meg egy új nyelv szókincsét, minél pontosabban azonosítjuk a szavaknak akár hangzó, akár írott formáját. Tehát a hangzófelismerés bizonytalansága hátráltathatja a nyelvtanulást...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.