AZ ESZENYI-ÜGYRŐL: NINCS OLYAN, HOGY BÁRMI FONTOSABB, MINT AZ EMBERI MÉLTÓSÁG

MÉRCE
Szerző: DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA
2020.03.13.

...Lehet Eszenyi Enikő büszke az elmúlt években sikerre vitt darabok, és a színház kifelé sugárzott képe miatt. Ám ha azt is figyelembe vesszük, hogy színházának dolgozói szinte egyöntetűen szavaztak ellene, akkor azért felmerül a kérdés, hogy milyen minőségi munkát tud végezni vezetőként? Akkor mennyire vállalható az az érv, hogy a színház érdekei az elsődlegesek?

És persze tegye fel magának mindenki a kérdést: ha beül egy színházba, tudván tudva, hogy egy olyan munkafolyamat végeredményeként élvezhet egy darabot, aminek során a színészeket és más dolgozókat megalázták, verbálisan vagy akár fizikailag bántalmazták, vagy akár szexuálisan zaklatták,

mennyire fogja élvezni a műalkotást?

Persze, érdemes itt visszaidézni, hogy az azóta elhunyt Marton Lászlót újra színpad közelébe engedték némi „pihenőidő” után, a Tartuffe bemutatója közönségsiker volt, nem is tiltakozott ellene senki.

Csakhogy hiába vágnak vissza azzal a színházi világ prominens alakjai, hogy szeretik a színházukat, az életük az alkotás, a legjobbat akarják kihozni a darabból, miegyéb, blablabla, a nap végén azért a lényeg az marad: saját szenvedélyük, a valamiféle hamis művészi illúzióba csomagolt agresszió, amivel közösségüket dirigálják, felülírja az emberiesség legalapvetőbb értékeit, és ha ennél konkrétabban nézzük, némelyik konkrét bűncselekményként is értelmezhető.

Ezt leönteni a MŰVÉSZET mázával nem más, mint gyalázatos hazugság, önmaguk szánalmas mentegetése, a felelősség hárítása (többek közt a nézőkre, akik megveszik a jegyet, magyarán fizetnek azért, hogy ezek a vezetők büntetlenül garázdálkodhassanak).

Ám a vezetői hatalommal való bármilyen visszaélés elfogadhatatlan nem csak az autógyárban és a buszsofőröknél, de a színházban is. Sőt.

A színházban, ahol a színészek a testükkel dolgoznak, az a munkaeszközük, ahol nagy mentális terhelésnek vannak kitéve, hatványozottan fontos lenne, hogy sem verbális, sem másmilyen abúzus ne érje őket. Ez lenne a minimum.

Eszenyi Enikő, aki éppen körbehaknizza a sajtót, de érdemben nem reagál a vádakra, az imént azt nyilatkozta a 24.hu-nak, hogy jól alszik, mert tiszta a lelkiismerete.

Vajon mindazok, akik hatalmas bátorságról tanúbizonyságot téve névvel-arccal kiálltak, hogy elmondják a saját történetüket Eszenyivel, mennyire mernek aludni?

ITT OLVASHATÓ