AZ ELNYOMÁS CIVILIZÁLT FORMÁITÓL A BARBARIZMUSIG: A KÁRTÉRÍTÉSI ÜGYEK HÁTTERÉRŐL

MÉRCE
Szerző: SZIJÁRTÓ IMRE
2020.03.01.

A világ hol lassan csoszogva, hol gyors és ritmusos bakancs-csattogtatás közepette folyamatosan halad valami olyan barbarizmus felé, amihez fogható eddig ismeretlen volt nemcsak azoknak, akiket gyermekként traumatizált Dagobert bácsi kalandjainak az Antall József halálhírére felharsanó Requiem általi félbeszakítása, de még azoknak is, akik ma derűs nosztalgiával emlékeznek rá vissza, hogy mennyire utálták a KISZ-t.

A bolygónk valamiféle alkotmányos, vagy annak látszó, többé-kevésbé konzisztens jogrend által kormányzott (tehát nem a nyers és közvetlen erőszaknak alárendelt) része ugyanis kezdi maga mögött hagyni képmutató mivoltát – csak nem épp úgy, ahogy sokan szeretnénk azt látni.

A polgári demokráciák álszentségét sokan illették teljesen jogos baloldali kritikával Malcolm X től Noam Chomskyn át a HétköznaPiCsalódások nevű kortárs magyar punkzenekarig. A leginkább a gazdasági centrum országaira jellemző liberális demokrácia a maga alkotmányban garantált jogállami normáival hemzseg az önellentmondásoktól.

És ez nem volt máshogy a polgári forradalmak kezdetekor sem, amikor például egyáltalán nem volt minden forradalmárnak magától értetődő, hogy az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatában megfogalmazott jogok a Haiti cukornádültetvényein dolgozó és elpusztuló fekete rabszolgák tömegeire is vonatkoznak, amíg azok saját értelmezésük szerint „kiterjesztve a forradalmat” erővel érvényt nem szereztek azoknak az eszméknek, amiket papíron a gyarmattartó hatalom már elismert.

Ilyen ellentmondásokkal terhelt álszent képződmény volt a Harmadik Köztársaság is, amely többé-kevésbé kivívta ugyan az állampolgárok jogi értelemben vett „szimbolikus” egyenlőségén nyugvó politikai szabadságjogokat, de ezen politikai jogokkal túl sokra nem mentek azok a nincstelenné vált tömegek, akiket már a kizsákmányolásra sem talált alkalmasnak az immár piaci és nem monopolisztikus viszonyok között operáló tőke.

Az utóbbiak között különösen nagy arányban voltak romák, ami nem meglepő, hiszen egy rasszista társadalom munkaerőpiacán a nem megfelelő bőrszín hátrányt jelent a versenyben. Nem meglepő az sem, hogy a poszt-fasiszta fordulat után azokat próbálják elsők között megfosztani a de jure elismert jogaiktól, akik de facto eleve nem rendelkeznek azokkal az eszközökkel, amik felruháznak őket az ezen jogokkal való élés lehetőségével...

ITT OLVASHATÓ