Szerző: LAKNER DÁVID
2020.03.10.
A lengyel származású író könyvének hőse egy „talán cigány, talán zsidó” kisfiú: származásának kérdése többször is előkerül, de nem ő beszél róla, csak a körülötte lévő felnőttek mondják épp rá, amit feltételeznek. Ennek a fiúnak a megpróbáltatásait figyeljük a II. világháború idején, a regény szerint a lengyel vidéken. Ott bóklászik, kerül egyik embertől a másikhoz, akik hol – ha csekély mértékben is, de – gondoskodnak róla, máskor dolgoztatják, eszközként használják, sőt, még szexuálisan is kihasználják.
A megpróbáltatások alatt pedig valódi, tőről metszett, szadista kegyetlenségekre gondoljunk, amik sokszor nem is a többnyire némán szenvedő fiút érik, hanem a környezetében valakit. Például a férfiakkal kacérkodó nőt, akire a féltékeny asszonysereg rátámad, végül pedig alulról még egy üveget is belerugdosnak.
Vagy egy férfit, akiről az adott ház ura úgy gondolja, elszeretheti nőjét. Fogja hát magát, megragadja a srácot, és gyakorlatilag helyből kitépi a szemgolyóit. Az áldozatnak sikerül elmenekülnie, később pedig a kissrác bukkan rá, és nyújtja át vigasztalásul a földről felszedett testi maradványokat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.